2012. júl. 27.

13

Már több, mint egy fél órája is elmúlt az a bizonyos perc, amikor 13 évvel ezelőtt végre megszületett. :) (este kilenc óra van)
Lepergett előttem a film, ami arról a bizonyos napról készült annak idején. Bármi is volt ma, ahányszor ránéztem az órámra, pontosan tudtam, hogy 13 évvel ezelőtt akkor mi történt. Még mindig rácsodálkozom erre, hogy milyen bámulatosan megmaradt minden.... és remélem, hogy még majd sokáig így is lesz ez.
Éppen most vagyunk abban az életszakaszunkban, amikor Ő, a maga tizenháromjával már nagyon szeretne felnőttebb lenni, én meg a magam 34-ével épp szeretnék kicsit gyerekebb lenni. Ami akár jó is lehetne, csak az a baj, hogy én az anyja vagyok. Így aztán, ez a szegény, szerencsétlen 13 éves mostanában néha utál egy-két pillanatra, amikor valamit nem  hagyok szó nélkül.
De 13 évesen annyira megnőtt... (szerinte nem eléggé). Már rá lehet bízni egy csomó mindent. Sőt, egy csomó mindenben ügyesebb, mint én. Gond nélkül old meg műszaki rejtélyeket, amik fölött ücsörögnék akármeddig.
Ez a születésnap minden eddiginél rendhagyóbb volt. Én egész nap dolgoztam, Balázs délutános, tehát nem volt klasszikus családi ünneplés. Ráadásul ajándékot sem kért. Kedden voltunk a Burger Kingben előszülinapozni, ma kapott ugyan tortát, de még meg sem kóstoltuk. Várjuk vele az apját, hogy ő is láthassa...meg hogy majd amikor felvágjuk, együtt legyen a család.
Engem jobban zavart, hogy ez a nap így alakult, mint Őt.
Egyébként figyelve Őt már tizenhárom éve, ennek a figyelésnek minden örömével, gondjával, azt kell mondanom, hogy egy igazán jól sikerült kiskrapek. :) Mert sok minden változott ennyi idő alatt. De Ő mindvégig ugyanolyan maradt... .... az én kisfiam. :)

Boldog Születésnapot, Patrik! :)


10 megjegyzés: