El ne olvasd...

Fontolgattam a napokban pár komolyabb témájú bejegyzést, aztán szépen elvetettem őket, mert egyikben sem érzem magam kellően tájékozottnak ahhoz, hogy véleményt formáljak. Megtettem magamban, egyiken-másikon jót röhögtem, volt, amin kicsit dühöngtem, levontam az épp akkor levonandó tanulságnak gondoltat, és ennyi. Aztán mikor most Erika kommentjét olvastam, amiben feltette a kérdést, "ki mondja meg, mi a jó és a rossz?" akkor ezek hirtelen megint motoszkálni kezdtek bennem. Na meg az, hogy hogy is van ez a jó és rossz? Tényleg, mi az, hogy valaki jó? Ki a jó?
Azt gondoljuk, és arra mondjuk, hogy jó ember, aki példaértékű életet él. Dolgos, becsületes, józan életű, türelmes, ilyenek.. Szóval ő a jó a séma szerint. Feddhetetlen, tökéletes, olyan, akire azt mondjuk a gyerekeinknek, hogy "látod, ha olyan kitartó vagy, mint ő, akkor Te is ilyen lehetsz". És kellőképp meglepődünk, ha mondjuk a gyerekeink kézzel-lábbal tiltakoznak ellene, hogy ők nem akarnak olyanok lenni.
És ki a rossz? Nyilván a jónak az ellentettje. Aki lop, csal, hazudik, erkölcstelen, koszos, részeges, verekedős, az mind rossz. Biztos ez? Vagy csak azért gondoljuk rossznak, mert azt tanultuk már gyerekként a szüleinktől, hogy ez mind rossz?
Szerintem mindannyian ismerünk olyan koszos, részeges embert, akinek egyébként olyan lelke van, hogy példát vehetnének sokan. De olyan öltönyös-mosolygóst is, akit még véletlenül sem szeretnénk példának. Mégis, ha egymással szemben állnak az utcán, valószínűleg sokkal többen állnak meg mondjuk várakozni az öltönyös mögött, mint a koszos részeg mögött.
Ha ezt a példát nézzük, és akárhány példán végigvezethetjük így, mindig külsőségek alapján döntünk először.  Oké, hogy először a szemünk látja meg a másikat, és ezeknek a szemeknek a látvány a fontos. Azt a szemünket, amivel mást látunk, nem használjuk a hétköznapokban. De néha mégis előkerül..... olyankor van az szerintem, hogy valaki olyannal szimpatizálunk, amin még magunk is meglepődünk.
Nem tudom egyébként, hogy ha meg kéne határoznom, hogy ki a jó, és ki a rossz, képes lennék e rá. Mindenkiben van olyan tulajdonság, amiért valaki szereti. Ha pedig legalább egy ember szereti, máris jó ember, nem?
Amikor olvasom ezt a rengetegféle pozitív gondolkodót mostanában, fórumokon, fb-on, blogokon, cikkekben, akkor óhatatlanul gondolkodóba esem, hányan vannak, akik csak azért, mert most épp ez dívik? Hányan erőltetik magukra, csak azért, mert azt gondolják, ettől lesznek jók? Rendben van, hogy ártani semmiképp nem ártanak maguknak... és talán addig-addig mondogatják, amíg el is hiszik. És akkor máris nyertek vele. (kéretik senkinek nem magára venni... mert nem inge épp itt senkinek)
Én nem tudok még mindig ilyen abszolút pozitív lenni. Hiszek dolgokat, hiszek sok mindenben, hiszem a gondolataink teremtő erejét, és hiszem azt is, hogy az energiáink mozgatják a világot, de nem tudok hálás lenni azért, ha valami nem sikerül. Nem tudom úgy tekinteni, hogy "dejó, ebből is tanultam valamit". Engem a negatív élményeim lehúznak. Akkor is, ha nem akarom.
Szóval, még magamat sem tudnám besorolni sem a jó, sem a rossz kategóriába. Talán valahol félúton lehetek...
De pl. azt gondolom, a férjem sokkal jobb ember nálam. Hogy miért gondolom? Mert boldogabb, mint én. Na nem, nem a házaséletünkben, hanem úgy általánosságban az életében. Azt csinálja, amit szeret csinálni, amit szeretne, mindent elér (persze, megdolgozik érte). Teli van energiával, életkedvvel, buzog, nyüzsög, tesz-vesz.. és közben egy percet nem öregszik, egy pillanatra el nem bizonytalanodik, hogy jól csinálja e. Megy, céltudatosan és boldogan a céljai felé.. (és ez egyben egyfajta válasz a ma esti kérdésére is) De jó nekem, mert engem meg visz magával. (és akkor én ezek szerint egy energiavámpír vagyok? :D )

Azt hiszem, agyamra ment a mai takarítás. Lehúztam egy tizenkét órás műszakot ma itthon... mostam (ha jól számolom, hat adagot), kitakarítottam a gyerekszobát, a teljes szekrényt átpakoltam, a fiúk a játékválogatásba ugyan besegítettek egy kicsit, de az összes létező tankönyvet és füzetet átnéztem, dobozoltam, felírtam, elraktam... Ágyneműt mostam mindenkinek, porszívóztam, tükröt pucoltam, felmostam..... jó volt. (főleg a végén a rend) De biztos, hogy az agyamra ment, ha ilyenek jönnek ma este ki belőlem, mint ez a poszt. :)