A hét gondolata XVIII.

Az e heti kérdés a végtelen fantáziával megáldott emberek kedvence, az örök álmodozóké, mint amilyen én is vagyok. :)

Milyen számodra az álomotthon?

Megközelíthetjük a kérdést teljesen materiális síkon, és megközelíthetjük lelki szempontból is. Lássuk először azt, ami lehet(ne) kézzelfogható.
Az álomotthon számomra egy tökéletesen zöld helyen lenne, mondjuk egy völgy kellős közepén. Lennének szomszédaim azért, mert utálnék valami remete-lakban lakni, de minden szomszédom roppant kedves és kellemes ember lenne, akikkel bármikor együtt kávéznánk, sütit sütnénk, a családjaink esténként sütögetnének, sőt, talán még a kertek is közösek lennének.
A házunk két szintes lenne, alápincézve, és természetesen padlás is lenne. A pincében lenne helye a mosó-szárító-vasaló helyiségnek, és ott kapna helyet a kamra is.
A földszinten lenne egy konyha, szigorúan földig érő ablakkal, ahova délelőtt tíztől délután négyig besütne nap. Itt nézelődnék, miközben sütnék-főznék. Még itt, a földszinten lenne egy ebédlő, ahol legalább tizenöt ember le tudna ülni, egy olyan alakú helyiségben, amit negyvenöt fokos szögben ölelnének körbe ablakok.
Ugyanitt lenne még egy nagy nappali, ahol akárhányan összejöhetnénk, kényelmes fotelokkal, és kanapékkal, az egyik fala csupa üveg lenne, és innen nyílna az ajtó a minimum fele-nappali méretű teraszra is.
Az emeleten lenne mindenkinek egy szobája, és lenne két fürdőszoba is. Az egyik sarokkáddal, a másik zuhanyzóval. A szobákat mindig hangulattól függően újrafestenénk, legalább évente,és így, legalább egyszer biztosan lenne narancssárga-bordó hálószobám is.
A padlás lenne az én zugom. Ahol feltornyoznám az emlék-dobozaimat, rendesen felcimkézve, korszakonként, gyerekenként. Nem lenne egyetlen pókháló sem, mert rendszeresen ide jönnék, hogy a százféle színű és formájú párnáim egyikén a padlás ablak zugában ücsörögve telefonáljak a barátnőmmel, vagy csak újra és újra átnézzem azokat a dobozokat. :)

A másik szempont: az álomotthonban soha nem fordulna elő rossz kedv, kialvatlanság. Egy hangos szó, és egyetlen morgás sem lenne. Messziről elkerülnék az anyagi és egészségi gondok. Az élet csupa móka és kacagás lenne. Nagyokat beszélgetnénk, mindig lenne idő mindent megbeszélni, sokat nevetnénk, buliznánk minden hétvégén a barátainkkal.

Hát valami ilyesmi. Csupa fikció, és álmodozás. De jól esett....