Lássuk a ruhát!

De előtte még szeretném pótolni egy tegnapi elmaradásomat. Még mikor elkezdtem a bejegyzést írni, akkor eszemben volt, hogy mindenképpen üdvözöljem Júliát, aki az ötvenedik rendszeres olvasóm lett. Nagy örömet szerzett azzal, hogy ő is feliratkozott, meg voltam róla győződve ugyanis, hogy kizárt, hogy ötvenen legyetek. Kedves Júlia, remélem jól fogod érezni magad nálam, és nem fog elriasztani az sem, hogy néha kíméletlenül őszintén nyavalygok, vagy épp túl őszintén írom le az érzéseimet.
De ezen túl ma már túl is lépték az ötvenet, Mágikának  köszönhetően, aki szintén érdemesnek talált arra, hogy rendszeres időközönként részt vegyen az életemben, és beengedjen a sajátjába is. :)
Na persze... nem lettek volna ők az ötvenedikek, vagy az ötvenegyedikek, ha nincs előttük ennyi mindenki. :)
Mással most nem tudom meghálálni ezt, mint azzal, hogy sok-sok vacillálás után végül mégis megmutatom a ruhát. Ráadásul magamon. Két napja vajúdok a kérdésen, hogy vállalható e. A fotó magamról, természetesen. El sem készült amúgy, csak ma délután, mert nagyon nem voltam biztos a ruhában sem, meg magamban sem. Meg hogy akarom e? Meg úgy egyáltalán..
Az, hogy végül megveszem e, még mindig nem száz százalékosan eldöntött tény, mert attól is függ, végül milyen idővel örvendeztet meg minket a szombati nap. Ha rossz idő lesz, biztosan visszaviszem. :D
De azért addig is megmutatom, mert érdekel, hogy akkor mit is gondoltok.
Kell nekem?
Vagy akkor is vigyem vissza, ha hét ágra süt a nap szombaton?

Én bevállaltam.. megmutattam... most akkor Ti jöttök.
(ortopédusoknak nem ér hozzászólni, és elmondani, hogy szörnyen púpos vagyok)