Tegnap este még úgy volt, hogy ma reggel strandra megyünk. Pedig tegnap Balázs kerítés-szerelés közben elvágta a kezét, ami egy jókora vágás a csuklóján, de ennek ellenére is úgy döntöttünk, hogy hát menjünk.
Aztán ma reggel hétkor szakadó esőre ébredtünk. És akkor úgy döntöttünk, hogy maradunk. Mert így két évvel és nyolc nappal a baleset után még mindig bennünk van, hogy ha akkor hallgattunk volna a sors figyelmeztetésére, és elindultunk volna hamarabb haza, akkor talán elkerülhető lett volna az egész.. Szóval, tanulva az esetből, úgy döntöttünk, hogy semmi nem történik véletlenül, és ha már nem volt elég figyelmeztetés a vágott seb, akkor még kaptunk esőt is, hogy nehogy útnak eredjünk. Hát hallgattunk a jó szóra. Helyette grilleztünk. Ami szintén tervben volt, csütörtökre, de így akkor előrébb hoztuk. :)
A fiúk jó fejek és megértőek voltak, eszükbe sem jutott kikérni maguknak az itthon maradást, és még délután sem "bezzegelt" senki közülük, amikor már hét ágra sütött a nap, és újfent harminc fok fölötti meleg volt.
Ennyi történt ma. Elég rendesen nyomik voltunk a reggeli eső után, úgyhogy csak úgy tengtünk-lengtünk, lógattuk a lábunkat. De ezért vagyunk szabin. Lábat lógatni. :)
Örülök, hogy akkor nem lett nagyobb baj.
VálaszTörlés