A hét gondolata XVII.

Már megint azt hittem, még amikor először megláttam a kiírást, hogy én ezt aztán meg nem írom. De aztán persze, hogy megírom. Akik nagyon jól ismernek, már a kérdés láttán jót fognak vigyorogni, amikor végiggondolják az én kapcsolatomat a főzéssel. De legyen...

Melyik az a konyhai eszköz, ami nélkül el sem tudod képzelni, hogy főzz? 

Azt elárulom elöljáróban, hogy minimum negyvenszer néztem végig a kiírás óta a konyhámat olyan szemmel, hogy melyik is az az eszköz? Nincs könnyű dolgom, mert főzni nem szeretek, bár megcsinálom nyilván, mert kell. De ha lenne ilyen opció, akkor átváltoztatnám a kérdést arra, hogy ki az a személy, aki nélkül el sem tudod képzelni, hogy étel legyen az asztalon? Ez esetben azonnal megnevezném a férjemet, és zengenék ódákat a brassóijáról, vagy a grillezett húsairól, de a palacsintáját és a somlóiját is említhetném. :) De a kérdés a fent kövér betűkkel kiemelt, így inkább essen arról szó.
Nem sikerült találnom egyetlen egyet a konyhában, ami nélkül nem élet az élet, úgyhogy itt és most a toplista következik. Nem állítottam fel értéksorrendet sem, meg kedvenc sorrendet sem.
Az első mégis a legfilléresebb dolog, ami csak létezik a konyhában, főleg, mert ha jól emlékszem, valamelyik száz forintos boltból származik. A krumplipucolóm. Ami nélkül nem pucolódik sem krumpli, sem más zöldség. Ha eltűnik, isten bizony hogy nem eszünk ilyesmit, mert késsel nem tudok pucolni. Ciki, nem ciki, ez van. Egyszer ennek a mostaninak az elődjét kidobtam a kukába, véletlenül összefogtam a krumpli héjával együtt. Persze csak akkor vettem észre, amikor már elvitték a kukát.. (pedig utánamásztam volna, és megkeresem). Eltelt egy kis idő, és egy pár ilyen pucolót végigpróbáltam, mire újra rátaláltam egy jóra. :) Azóta sem váltunk meg egymástól, és ó, igen, még nyaralni is jött velünk tavaly. :)
A második, tulajdonképpen egy edénykészlet. Tefal-cucc, és sok éve egyszer karácsonyra kaptam. Mert akkor cseréltük le a tűzhelyünket, és a kerámialap nagyon nem szerette az én régi zománcos edényeimet, úgyhogy nagyon vágytam rá. És megkaptam. Azóta is mindent ebben főzünk, (kivéve, amihez kicsik) és nagyon bírom, hogy van bennük hőjelző korong, meg hogy külön levehető a nyele.
A harmadik pedig a fritu. Ami nálunk nélkülözhetetlen, mivel elég sok frissensültet eszünk, ráadásul én magam sült krumpli-rántott hús függő is vagyok, de legalábbis kevés olyan kaja van, amihez nem lehet sült krumplit enni (mekkora mázlista vagyok, hogy nem látszik rajtam) Szóval a fritu majdnem minden főzésnél előkerül, és annak ellenére is a kedvenceim között tudott maradni, hogy épp ma sikáltam. Ő egyébként már a harmadik készülék az életünkben, de jól bírja.. évek óta működik.
Ha pedig nem főzök, hanem sütök, akkor az elképzelhetetlen a kézi mixerem nélkül. Ez ugyan nem valami márkás, mégis nagyon tuti (főleg, mert ki is cserélték már egyszer amikor két éves volt az elődje), pillanatok alatt lehet vele habot verni, vagy akármit kikeverni. :) Szóval, ő is kedvenc.

És még a fő-fő kedvenc gép a konyhában, amikor már se nem pucolok, sem nem keverek, de nem is főzök, sütök semmit, de a mosatlan edény is rám vár.. naná, hogy a mosogatógép. :)

Miközben írtam ezt a bejegyzést, eszembe jutott, ha férfi lennék, minden bizonnyal valamelyik kést jelöltem volna meg, merthogy nekik a kés az, ami mindennél fontosabb. Mármint a jó kés.

(ha a jövő hét zenéje tényleg ennek az ellentettje lesz, arra is van pár jelöltem)