2012. júl. 9.

Álmomban...

... egy angyal voltam. Na nem.. ez csak a szokásos éneklős mániám mondatta velem (merthogy mindenről eszembe jut valami zeneszöveg). De ma azon gondolkodtam, hogy álmaimban néha kicsit elrugaszkodom a valóságtól, bár gondolom ezzel mindenki így van. A baj akkor van, amikor magammal kapcsolatban is ilyen kis álomvilágban élek. Azért nem mesélem el, hogy mi mindennel kapcsolatban, mert a legkevésbé sem szeretném, ha nekiállnátok mondogatni, hogy ó, dehogy, rosszul gondolod.
A valóságra ébredés valahol ott kezdődik, amikor az ember elkezd teljesen tisztában lenni az összes hibájával, legyen az akár testi "hiba", akár jellemhiba, akár csak egy nüansznyi rossz tulajdonság. De még ez az ébredés is igen messze van attól, amikor már tényleg a valóságban élünk. Ébredni ébredtem már egy ideje. Tudom, hogy mi az, amit rosszul, vagy még rosszabbul csinálok. Tisztában vagyok vele, hogy nemnormális életet élek, hiszen látom magam körül, hogy mindenki másképp csinálja. Már nem gondolom azt, hogy ők a hülyék, de még azt sem, hogy én.
De az ébredés és a jelenlét között akkora út van, és akkora mérföldeket kell megtenni, hogy mindig csak halogatom az indulást. Amíg még késő nem lesz.. Ami máris tudom, baromság. Mert éppenséggel, ha meg kell tenni valamit, akkor miért nem azonnal, miért holnap? És mindig holnap? Általában várom a csodát, hogy majd valaki megteszi helyettem. A cigileszokást, a normálisabb bioritmust kialakítást, a jobb munkahely találást, a rendszeres mozgást, és így tovább... A testi hibáimat nehéz már korrigálni, de az összes többin csak én változtathatnék. Ez viszont roppant ijesztő. Mert magamra hagyatva és tök egyedül csinálva mindig elszúrtam eddig.
Pedig álmomban én nem dohányzom. És mindig mosolygok, ágyból nézem a tévét tízkor már. Sőt, álmomban felkelek hajnali ötkor, azért, hogy valami frissensült izékét adjak reggelire.Álmomban csinos is vagyok mindig, és olyan ruháim is vannak, amit amúgy fel sem merek próbálni. És ami a legmeglepőbb.. álmomban autót is vezetek. Pedig ilyen ambícióm már rég nincs.
 A valóság ettől igen messze van.. körülbelül fényév távolságra. És igen... a változás kulcsa itt van nálam. Csak ne lenne ilyen szörnyen nehéz a zárba illeszteni a kulcsot.

7 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy az álomvilág a másik életünk. Mindazt, amit nem teszünk ebben az életünkben, napi szinten műveljük a másikban. Ki mondhatja, hogy az csak álom???
    Egyébbként nagyon jó a frizurád :-)

    VálaszTörlés
  2. De most komolyan miért kell mindig változni? Miért nem lehetünk olyanok amilyenek...jó persze nem szélsőséges dolgokra gondolok. El kell fogadni magunkat olyannak amilyenek vagyunk! Persze az is más, ha akarsz változni, akkor kell, azután szépen vissza változunk.:-) Szerintem ezért vagyunk egyediek, Te Dius vagy, Én Anikó....ilyenek vagyunk. Kell a motíváció, mert anélkül nem müködünk, de olyanok sosem leszünk mint álmunkban, azért álom, és azért jó!!! Nem vagyunk egyen robotok!:-)))

    VálaszTörlés
  3. Értem ám, hogy mit szeretnél írni, és azt is tudom előre, mit fogsz arra válaszolni, amit én írok, de azért csak leírom.
    Az ébredéshez nem csak az tartozik hozzá, hogy a hibáiddal tisztában vagy. A legtöbb ember leginkább csak a hibáival van tisztában, folyton azokat görgeti maga előtt, ez se megy, az se megy, de azt bezzeg nem mondogatja, hogy hű, ezt de klasszul megoldottam. És persze, van, ami akaraterő kérdése csupán, mondjuk hogy még mindig akkora a hátsóm, mint fél éve, amikor pedig elhatároztam, hogy tornázni fogok. De nem teszem, mert arra fogom, hogy iszonyat fáradt vagyok. Ami igaz is, de ettől nem lesz kisebb a ... És ilyenkor kell mondjuk emellett megemlíteni, hogy viszont minden nap finom, változatos főtt étel van a családomnak az asztalon. Azt jól csinálom. Meg nyilván mást is, csak az ilyeneket nehezebben mondogatja az ember. Vagyis én.

    VálaszTörlés
  4. Superwoman, lehet, hogy a másik életemben művelem ezeket, de ebben az életemben élek most, úgyhogy valahogy meg kell lelnem az időkapszulát, amivel összhangba hozom a kettőt. Köszi a frizurám dicséretét. :)

    Anikó, miért kell? Mert soha, semmi nem marad ugyanolyan, csak a változás állandó. :) Nyilván ha változtatok a dolgaimon, attól még én én maradok.. esetleg jobb leszek egy kicsit. :) És a jóra törekedni azért egy pozitív változás. (emellett elfogadom magam, és csak és kizárólag a rossz szokásaimtól szeretnék szabadulni)
    Dominika, nem tudom mire gondolsz, mit fogok válaszolni. A klassz dolgaimmal is tisztában vagyok, bár az tényleg sokkal természetesebb része a lényemnek, mint a hibáim. :) De mostantól majd ezeknek külön fogok örülni, és mindig eszembe jutsz róla, hogy Te voltál, aki legutóbb az eszembe hozta.. :)

    VálaszTörlés
  5. És ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz? Ez csak és kizárólag (na honnan a szófordulat? segítek: ahonnan az üzenet :P) az elme játéka. Nincs jó vagy rossz út, ez is csak az elmének kell, különben nem létezik, éhezik, elvándorol... No de ez egy hosszú és másik történet. Ébren nem ítélkezünk se magunk, se mások felett, ez is az elméhez tartozik, etessük egy kicsit? :))) Ellent kell mondanom neked Dius, nem, nem vagy ébren, kicsit sem. Aki ébren van, az cselekszik. És ezt nem én mondom: "A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van." (A békés harcos útja).
    Az üzenet küldője szépen megfogalmazva jó ébredezést kíván, a vulgárisat szerintem tudod :))))) <3

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Erika, már megint megbőgettél.. Úúúúúúgy utáááálllak. :P <3
    (kedves mindenki, ő pontosan hallja a hangsúlyomat, nem kell megijedni)

    VálaszTörlés