Retro hétvége

 Tartottunk itt a hétvégén egy kis időutazást. Nem a mi tervünk volt, hogy így legyen, és nem is arról szólt, hogy piros arannyal pöttyözött párizsis szendvicset ettünk vacsorára. Még csak nem is gyerekkorunk filmjeit néztük újra. 

A hét elején tönkrement a szárítógépünk. Próbaltuk megcsináltatni, az alaplapon valami panel volt a ludas, de persze nem sikerült. Az új panel 100ezer forint, és hiánycikk. Így aztán, miután a sokkot kihevertük azzal kapcsolatban, hogy 6 és fél év alatt a duplájára emelkedett az ára, mégiscsak megrendeltük az újat. Természetesen nem érkezett meg, talán majd holnap, így lehoztuk a padlásról a ruhaszárítót, meg kölcsönkértük apósomtól is, amit neki adtunk. Még mióta itt lakunk, nem voltak így szárítva a ruhák, furcsa is egyébként, hogy két nap alatt sem sikerült üresre mosni a szennyestartót, és még mindig van pár vastagabb pulcsi, ami nem teljesen száraz. 

Aztán éjszaka úgy jártunk, hogy kettőkor megjelent nálunk Erik, mert hányt. Ez is úgy nagyjából tíz éve fordult elő utoljára, azota nem találkoztunk ezzel a hányós vírussal. (Mondjuk tök jól megvoltunk nélküle) Egészen kicsik voltak még, amikor legutóbb az éjszaka közepén szőnyegpucolasra adtam a fejem. Meg tegnap éjjel. Ágyneműt húztam, szőnyeget sikáltam. Aztán adtam gyógyszert Eriknek, odakészítettem neki egy műanyag tálat, ha ha még szükség lenne rá. Feküdt a takaró alatt, látszott rajta, hogy borzasztóan érzi magát, csak a két, szinte fekete szeme látszott ki, de olyan hálásan mondta, hogy "köszi, Anya!",mintha valami elképesztő hőstettet hajtottam volna végre. 

Még ma sincs jól, de már nem hányt (mondjuk vettem dedalont). Délután látzas is volt, de evett egy kevés héjaban főtt krumplit, meg kekszet. 

És aztán lehet, hogy a sztori folytatódik, mert este Roli is jelezte, hogy nagyon görcsöl a gyomra meg a hasa. A tálat bekészítettem neki is, hátha legalább a szőnyegpucolós rész elmarad.