Ma már arra ébredtünk, hogy péntek van. Ami nem is volt baj egy kicsit sem, mert ma már nagyon nehezen keltem. Igaz, hatra mentünk, pont egy órával korábban, mint ahogy szoktunk, és a fejem is fájt már ébredéskor. (És ez így is maradt egész nap)
Valamiért a főnököm mindig pénteken kap észbe, hogy mennyi mindent nem csinált meg, és persze ilyenkor próbál mindent egyszerre megoldani. Úgy kezdi, hogy reggel nyolc körül elindítja a kérdések lavinájàt, küld pár választ a napokkal azelőtt küldött leveleimre, ilyeneket, hogy "erről ma beszéljünk". Tíz óra körül még rámsóz egy-két sürgős, azonnal elintézendő dolgot, és szól, hogy az összes többivel akkor majd ebéd után foglalkozunk. Ami jó esetben azt jelenti, hogy dél körül már visszaér, de fél egykor még benne van valamiben. Itt már kicsit türelmetlen vagyok, mert részemről megvagyok mindennel, és kettőkor indulnék haza, de tudom, hogy van olyan az átbeszélendő dolgok között, amire hiába viszem neki a megoldást, ő is meg fogja nézni még legalább háromféle módon, mire kettő előtt tíz perccel eljutunk oda, amit én már tudtam ma reggel kilenckor is.
Jobb napjaimom jól szórakozom rajta, és lenyűgöz az alaposságával, rengeteget tanulok is tőle közben. Rosszabb napjaimom a falra mászok tőle,
Délutánra azt terveztem, hogy majd vásárlás után lefekszem egy kicsit, vagy nézünk valami filmet, de aztán már nem volt nagyon kedvem egyikhez sem. Ilyen tesséklássék módon néha megcsináltam valamit, vagy csak leültem egyik helyről a másikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése