Olyan ködre ébredtünk ma reggel, hogy alig láttunk az orrunkig is. Gondoltam is, hogy na, ez pont olyan kezdete az év hétköznapi részének, mint amit már mindenhonnan hallani, olvasni, meg amire célozgattak is már munkahelyi berkekben is. Próbálom ezeket figyelmen kívül hagyni, de bekúszik mindenhová, pont, mint a szitáló köd.
Nekem amúgy lenne egy csomó ötletem hatékonyságnövelésre, átszervezésre, de ezeket megtartom magamnak, mert senki nem kíváncsi rá.
Egyébként mindenkin látszik egy nagyon fura csüggedelem, vagy reménytelenség. Még a covid kezdete idején sem volt ez így. Igaz, az azóta eltelt időben megtapasztaltuk, hogy mindig van egy kicsit félelmetesebb, és rosszabb az előző helyzetnél.
Én még tartom magam, és csak időnként kap el a pesszimista hullám. Vagy borzasztóan mérges leszek, mint ma délután a lidlben, amikor megláttam, hogy egy zsemle 75 Ft lett. Pár hónapja még 39 Ft volt ugyanez. Majdnem a duplája lett mostanra, ami a pofátlanság netovábbja. Muszáj lesz rávenni magam, hogy délutánonként inkább megcsináljam én magunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése