Ősz van

 Berobbant az ősz ma reggelre, sőt, nekem ez már majdnem tél is, legalábbis megfordult a fejemben, hogy reggel már a téli kabátomban megyek majd dolgozni. És itt az ideje, hogy a szaggatott farmeromat is elrakjam egy időre, mert fázik a térdem a szaggatásnál. 😁 

Sosem voltam az az ember, aki nagy terveket szövöget előre, inkább az az igazi carpe diem típusú ember vagyok, aki mindig épp azt csinálja, amihez kedve van. Vagy azt nem, amihez nincs. Volt is, és van is még bennem valamennyi megfelelési kényszer, még bekódolt dolgok is akadnak még mindig, de egyre inkább elhagyom ezeket. Nem is tudom követni az épp aktuális étkezési/életmódbeli trendeket, de megmondom őszintén, nem is feltétlenül érzem ezt szükségesnek. Nem azért, mert nem fogyhatnék le pár kilót, nem lehetnék sportosabb, szexisebb, kreatívabb, meg még egy csomó minden más is, de ezek jelen pillanatban nem mozgatnak engem. Eddig is ösztönösen működtem (kisebb-nagyobb kudarcokkal), ezután is inkább befelé figyelek. Évek óta nem iszom tejet, mert nem jó nekem utána. Nem fáj a hasam, még semmi ilyesmi, de rossz tőle a gyomrom. Ugyanez a helyzet a tojással is. Legalábbis a rántottával, tükörtojással, omlettel. Finomak, de utána nem jó a közérzetem. Így ezeket nem eszem. 

De ugyanígy vagyok egy csomó minden mással. Ha álmos vagyok, akkor lefekszem, és hétvégén bűntudat nélkül alszom akár kilencig is. Ha idegesít valaki, akkor ott hagyom, ha nincs időm valamire, megmondom. 

A gyerekeimet is ösztönösen neveltem mindig. Eddig is, ezután is tisztában voltam vele, hogy vannak dolgok, amiket nem mondanak el, de ez nem is érdekel. Sosem kutattam a holmijuk között, sosem néztem bele a telefonjukba, és továbbra sem nézem a krétát sem. Első dolgom volt minden értesítést kikapcsolni. Nincs rá szükség. Amit akarnak, elmondjàk. Amit nem, az meg legyen az ő titkuk. Nekem is van, volt is mindig. Látom rajtuk, ha bajuk van, megkérdezem, mi a baj, de nem baj, ha azt mondja semmi. El fogja mondani, ha itt van az ideje. Eddig jól működtek az ösztöneim, és továbbra is azt gondolom, csak támogató és szerető családi háttér kell, minden mást megtalálnak maguknak. Akkor, amikor ennek itt van az ideje. Patrikkal nagy szerencsénk volt, ő nagyon korán megtalálta önmagát, kitűzött egy célt, és elérte (vagyis lassan itt tart már) Erik nehezebben érik, mindenben más, mint a bátyja, de lassan már ő is eljut oda, hogy meglesz a cél. Roli, a folyton változó, ide-ida csapongó, aki nagyon messze van még mindentől, de azt gondolom, mindenkit meg fog lepni majd, mert benne mindannyiunkból van egy kicsi. Egy kis zseniagy Patrikból, egy kis makacs állhatatosság az apjából, egy kis macsó lazaság Erikből, és egy adag érzékenység belőlem. Ezek így együtt nagy dolgokra is képesek lesznek, ha majd akarja. De ha nem, hát az sem nagy baj. 

És a covid kapcsán is az ösztöneimre hagyatkozom továbbra is. Nem állok be egyik táborba sem, mert nincs is értelme szerintem. Mindenkinek van igaza is, meg mond elferdített dolgokat is. Én gondolok valamit, és a szerint élek, cselekszem. Pont nem érdekel, hogy ez a szomszédnak tetszik, vagy nem, vagy mit gondol rólam. 

Hát és hogy ezek miért pont az ősz kapcsán jutottak eszembe? Jó kérdés..de azt hiszem, rég nem írtam így, hogy nem gondolkodtam, csak úgy jöttek ezek maguktól. Ha még jöttek, hát biztosan nem véletlenül.