Ami még csak csütörtök jelen esetben, de ha meg azt nézem, hogy ez is milyen mozgalmas nap volt, hát simán beillett volna egy elfuserált hétfőnek is. De mostanában majdnem mindegy is, mit mutat a naptár, valahogy egyfolytában a teljesítőképességünk határán mozgunk. Tényleg nem is tudom, meddig lehet ezt még feszíteni, és ezt a szó minden értelmében értem. De nem én fogom feltalálni a spanyol viaszt ebben sem, én csak egy apró porszem vagyok a gépezetben. Így leginkább arra koncentrálok csak, hogy én is, és a család is úgy vészeljük át ezt az időszakot, hogy megmaradjon minden, ami nekünk fontos, és közben az egészségünk megőrzése mellett azért az ép eszünk is megmaradjon. Nem könnyű, és sokszor érzem azt, hogy legszívesebben magunkra csuknàm az ajtót, és ki sem mozdulnék nagyon sokáig.
A felpörgetett tempó mellett a mai napra azért jutott jó is, mert ma megint körmösnél voltam. Még a hét elején küldtem neki egy képet azzal a szöveggel, hogy ezt imádnám. És megcsinálta nekem. Én nem tudom magamnak lefényképezni, a fiúkat meg elfelejtettem megkérni, de holnap pótolom a hiányosságot, mert ezt látnotok kell. És tényleg imádom, és legalább megint van valami, amire jó lesz minden nap ránézni, és mosolyogni fogok.
De azt már amúgy eldöntöttem, hogy a hat napos munkahét után jövő héten csak három napot fogok dolgozni, és így a jövő hét tök jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése