Szabadnap

 Jól jött ez a nap, olyan jó volt, amikor rájöttem, hogy nem is szombat van, hanem péntek. 

Patrik délelőtt fogorvosnál volt, végre ki tudták húzni a fogát. Még nyáron kezdődött azzal a fogával a kálvária, akkor volt gyökérkezelésen, kapott ideiglenes tömést, majd most hétfőre volt időpontja a végleges tömésre. A két időpont között egyszer bekönyörögte magát soron kívül (jobban mondva időpont nélkül), mert azt hitte, kiesett a tömés, és fájt is neki, de a tömés venne volt, és nem nyúltak hozzá. Hétfőn nekilátott a doktornő, majd addig fúrta, vagy nem tudom mit csinált, hogy eltört a fog, és közölte, menjen szájsebészhez, mert nem tudja kihúzni. A hab a tortán, hogy meg is sértett itt valamit, amitől begyulladt, és irgalmatlan fájdalmakat okozott. Másnap reggel még Patrik bepróbálkozott nála, miután nem aludt egész éjjel, segítséget remélve, de nem kapott még egy jó szót sem nagyon. Eddigre talajt magánrendelőt, ahol fogadták elég gyorsan, aznap este. 

Antibiotikummal jött haza, nem mertek hozzányúlni, annyira begyulladt. Itt már volt láza is, ami a mostani helyzetben okozott némi fejtörést, de annyira összeköthető volt a fogmizériával, hogy (talán kissé elítelhető módon) csak az volt a cél, hogy azt gyorsan levigye valami, nehogy azért ne lássák el, mert magasabb a hőmérséklete a megengedettnél. Másnap kellett visszamenni, ez volt tegnap, de még akkor sem volt elég jó állapotban az a fog a húzáshoz, de már legalább egyáltalán nem volt hőemelkedése sem, és némiképp enyhült a fájdalom. Enni persze hétfő este óta nem tudott, még tegnap este is csak ilyen zacskós tésztalevest. 

Mára volt visszarendelve, újabb próbára. És ezúttal végre sikerült. Igaz, úgy hívott fel, hogy élete legrosszabb élménye volt, nagyon fájt neki, de túl van rajta. 

Ma már tudott egy kicsit enni is, de persze még messze nem sikerül jóllakásig. Négy kilót fogyott a héten. Bízom benne, hogy most már napról napra csak jobb lesz, nem rosszabb.