Ma sem tudok semmi izgalmasról beszámolni, mert nem történt velünk/nálunk semmi. Ez is egy olyan vasárnap volt, amikor tettünk-vettünk, pihentünk. Én délután fejfájással is küzdöttem, amin nem segített se gyógyszer, se fekvés, de végül azért estére feladta, és elmúlt. Igazából lehetséges, hogy leginkább az a szénhidrát bomba nutellás croissant volt az, ami végre távozásra kényszerítette, és így utólag, igazán eszembe juthatott volna előbb is ez. Mármint megenni.
Nem nagy kedvvel vágok neki a jövő hétnek sem. Vár rám egy csomó nemszeretem dolog, többek között a könyvvizsgáló is. Meg úgy egyáltalán, leginkább most arra vágyom, hogy mindenki hagyjon békén, és hadd foglalkozzak magamban a saját kis nyomoraimmal. Ha lenne még elég szabadságom, biztos, hogy záros határidőn belül ki is vennék legalább egy hetet ere a célra. De persze nincs ilyen gondom, azzal a három nappal, amivel még rendelkezem az idénre.
A kedvemen az sem fog segíteni, hogy esőt ígérnek pár napig. Nekem nem hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése