Nem történt ma semmi különleges, hacsak azt nem soroljuk oda, hogy tényleg 26 fok volt. Igaz, nem az az igazán élvezhető idő, mert közben azért olyan szél fújt, hogy majd' letépte a fejemet, de ezzel ki tudnék egyezni akármefdig. (nem a széllel)
Furcsa volt, mert a nap jó részében csak hárman voltunk, Eriknek meccse volt Érden, Patrik Zsófinál volt már tegnap délután óta. Biztos sokszor lesz majd még ilyen, de most még furcsa, az életünk nagy részében mindig itt nyüzsögtek körülöttünk mindnyájan. Azokra a dolgokra, amikre akkor vágytam, már nem annyira vágyom, sőt visszagondolva, azt sem értem, mi bajom volt nekem akkor. Persze, emlékszem még, milyen fárasztó volt folyamatosan rendelkezésre állni, válaszolni mindenre, játszani, enni adni, öltöztetni, fenekét törölni, orrot fújni, de mostanra már olyan szép emlékekké szelídült minden. Azok a napok is, amikor nagyon nehéz volt.
És eddig nem mertem írni, nehogy elkiabáljam, de nagyon úgy tűnik, Rolinak tényleg csak az általános iskolához kötődött a szeptemberi gipsz...mert elmúlt a szeptember, és nem jártunk a balesetin, nincs gipsz a kezén. Ez is egy korszak vége...de ennek azért nagyon örülök.
Jaj tényleg, a gipsz!! :) Éreztem, hogy valami hiányzik. NEM :)
VálaszTörlés