Ezen a rövidnek ígérkező hétfőn sikerült legalább kétszer annyit dolgoznom, mint egy sima, átlagos napon szoktam. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy itt mindenki hülye, és a helyzet fokozódni látszik. Pedig azt gondoltam, hogy ez már csúcsra van járatva, de nem, még mindig lehet ezt még tovább fokozni. De ennyit erről, bízom abban, hogy egyszer még majd véget ér az őrület, és visszatér minden és mindenki a normális kerékvágásba.
Roland holnaptól itthon lesz. Nincs különösebb baja, de köhög. Ez sem a vészes fajta, inkább az az idegesítő, de jobb lesz ez így neki is, mrg mindenkinek. Tartsuk be a szabályokat, amennyire csak lehet. Hívtam ma az osztàlyfőnökét emiatt, egyetértett velem, a feladatokat megkapja majd az online felületen, az őszi szünet után meg majd meglátjuk. Szerinte nem mennek már vissza.
Patrik ma volt a fogorvosnál, a nyáron gyökérkezelt, és akkor ideiglenes tömést kapott fogával. Most kapta volna meg a végleges tömést. Ehelyett kapott egy szájsebészeti beutalót, mert addig próbálkozott a doktornő, amíg eltörte a fogát, de nem fér hozzá már, kihúzni nem tudja. És persze most megint fáj neki.
Erikkel minden rendben, a múlt pénteki töri kisérettségi sikerült. Mindenkinek kicsit kevésbé lett jó attól, ahogy egyébként szokott nekik a dolgozat, vagy bármi, de biztató kezdet. Lesz nemsokára magyar is. Egyébként neki is felajánlottam ezt a pár napot, ha már Roli marad, de azt mondta, ő megy, nem akar matekból lemaradni. Hát szóval, idáig is el lehet jutni. Nagy út volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése