Meccsnap

 Ma megint mehettünk meccsre, és ez a mostani helyzetben sokkal különlegesebb esemény, mint egyébként. Mert ugye bármikor megtörténhet az is, hogy megint akármefdig majd nem mehetünk sehová, így ezeket az alkalmakat külön meg kell becsülni. Nem vitázom már régóta senkivel foci témában, mert tisztában vagyok vele, hogy ez sokaknak vörös posztó, és pont emiatt, hogy elkerüljük a felesleges vitákat, és rosszindulatú beszólasokat, azt a szokásunkat, hogy ezt az örömünket megosszuk a közösségi felületen, felfüggesztettük. 

Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy a meccsre járók legalább kilencven százaléka maszkban jön. Nagyon sokan végig maszkban is vannak. Mindenki használja a kézfertőtlenítőt is, és szemmel láthatóan sokkal kevesebb az olyan gólöröm, ahol idegen emberek is egymás nyakába ugranak. De persze, vannak olyanok is, akik nem foglalkoznak semmivel, csak élvezik, hogy ott vannak. Lassan eljutok oda, hogy minden álláspontot meg tudok érteni, mert egyébként úgysem tudjuk, hogy ki csinálja jól, legjobb elfogadni mindenkit úgy, ahogy van. 

A mai meccs egy külön ünnep is volt, mert most "találkozott" először a csapat a szurkolókkal azóta, miután kedden sikerült a csoportkörbe jutni. Hát...mit mondjak? Libabőrös élmény volt ez a fajta éltetés, ezt is oda rakom el, ahol a soha nem felejtem el emlékek vannak. És nyertünk is, pedig már az első percekben megszerezte a vezetést a Puskás Akadémia. Szerencsére nekünk van egy Isael-ünk, aki ma kétszer is betalált az ellenfél kapujába.