Hú, nagyon elfáradtam ma. Annyi mindent csináltam, annyi mindenre kellett odafigyelni, folyamatosan koncentrálni. Agyilag teljesen lezsibbadtam, és nagyjából akkor, amikor már azt gondoltam, hogy akkor most következhet végre az a rész, amikor már nem kell nagyon sokat gondolkodni semmin, a lidlben a pékség előtt ért utól egy telefon. A vonal másik végén arról érdeklődtek, hogy miért várakoztatjuk mindkét raktárunkbam az autóikat. Elmagyaráztam neki, hogy miért, de tudtam már akkor, hogy még hazaérkezés után be fogom kapcsolni a laptopot, és dolgozni fogok egy fél órát, hogy ezeket az autókat àtvegyék. Annyiszor megfogadtam pedig, hogy nem csinálom ezt, de mindig győz a lelkiismeret. Ezt meg most tényleg nekem kell megcsinálni, mert rám van bízva, hogy jól működjön.
Mindegy, megcsináltam,és remélem, hogy a telefonáló hölgynek sikerült jól elmagyarázni, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy ne legyen ilyen fennakadás. (Ez hamar ki fog derülni, már rögtön holnap)
Azt egyébként megfigyeltem már, hogy amikor ekkora a pörgés, akkor nagyon nehezen tudok kiszakadni belőle, és folyamatosan dolgozom fejben mindenhol. Pedig ez nem jó, mert felőröl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése