Ez ma van

 

Még nekem is igen komoly számnak tűnik, és bevallom, igencsak büszke is vagyok rá.  Nem feltétlenül a tartalom miatt mostanában, mert születik rengeteg semmitmondó poszt bőven, de amiatt, amit jelent napi egy bejegyzéssel, mindenképpen büszkén húzom ki magam. Mert akárhogy is..közel 12 éve már, hogy minden nap (illetve volt idő, amikor csak majdnem minden nap) úgy fejeződik be, hogy belépek a blogger felületére, és leírom, ami épp eszembe jut. 

Ezek a kis szösszenetek eleinte leginkább túlélésre szolgàltak (és milyen nagy rendező az élet..ma skype-os megbeszélésen voltam, együtt azzal a nővel, aki miatt ez az egész indult), de szépen, fokozatosan eljött az idő, amikor a magam örömére, a mindennapok megörökítésére használtam már. 

Sokszor elmondtam már, hogy mennyit köszönhetek a blogolásnak, most már nem ismétlem magam. Sokkal több jót kaptam, mint rosszat, csomó kedves embert ismertem meg. Miattuk, és az ilyen emberek megismerésének lehetősége miatt nem lesz sosem zárt blogom. Ha valami miatt odáig jutnék, hogy be akarok zárkózni a világ elől, akkor inkább abbahagyom majd. 

De addig..még talán arra is van esély, hogy legyen ötezredik bejegyzés is.