Tök jó nap volt a mai. Azt hiszem, örökre bevésődött az a pár perc, amit ma reggel közösen, munkaközi szünetet tartva töltöttünk az egyik pihenő helyiségben Balázzsal. Örök hála a technikának, ami lehetővé tette, hogy Balázs telefonján keresztül élőben nézhettük elsőszülött gyermekünk tévés szereplését. Szerintem mi ketten jobban izgultunk, mint ő, mert ahogy láthattuk, olyan volt, mint aki mindig ezt csinálta. Leírhatatlan érzés. Mint ahogy az is, ahogy rögtön az interjú után érkezett a kép Eriktől, aki tesi óra után rögtön a telefonját kapta elő, hogy az osztálytársaival nézze a bátyját. Már itthon mesélte el, hogy tök menőnek nevezték mindannyian, hogy Patrikot bajnoknak nevezték. Ez is olyan szívmelengető érzés volt, hogy fontos volt neki annyira a testvére, hogy számon tartotta az időpontot, és megnézte.
Hogy mennyire nem izgult Patrik, az is jól bizonyítja, hogy még a barátjával kötött fogadásának is eleget tett, és elmondta azt a két szót, amiről a fogadás szólt.
Ez a reggeli élmény elég jó lendületet adott az egész naphoz, és munka után egy órával még masszőrnél is voltam.
Mostanra viszont minden lendület elfogyott, és őrült fáradtság vett erőt rajtam. Már nem fogom tudni megvárni a Szuperkupa döntő végét sem, de már vezet a Bayern München most már ennek így kell maradnia.
Láttam, és tiszteletem a fiatalembernek :)
VálaszTörlésKöszönöm, átadom neki. 😊
VálaszTörlés