Megvan az idei X

Hát mit mondjak? Csak őszintén... Csalódtam. :) Mert én nem Dórának drukkoltam, még akkor sem, ha elismerem, hogy neki van jobb hangja, mint a fiúknak. Ezt mindenképpen el kell ismernem, mert tény. Nem tudom megmondani mi váltotta ki belőlem azt az érzést már a kezdet kezdetén, hogy "jajj, ezt a nőt nem bírom", de így volt. Aztán ez nem változott az idők során sem. Sőt, Geszti kicsit sem fair play mentorálása csak még erősítette ezt. A mai este részéről még megkoronázta az egészet. Csalódtam benne, nem is kicsit, sokkal jobb embernek gondoltam ennél. Na de mindegy..
Szóval, Dóra nyert. Az első magyarországi női győztes lett egyúttal. Írhatnám róla, hogy micsoda szuper hangja van (az van), meg hogy bármit el tudott jól énekelni (így volt), hogy minden hétvégén a maximumot hozta ki minden dalból (ez is tény), de egyetlen hang sem őszinte elismerés részemről. Mert mindennek ellenére nekem olyan "mű"érzésem volt tőle. Azt éreztem végig, hogy meg van csinálva ez a nagyfokú jóság, és tudatos részéről ez a "világbéke" szemlélet is, nem pedig zsigeri. Lehet, hogy rosszul jött át nekem, nem tudom.
Amúgy is előfordulhat, hogy az a csalódottság van még bennem, hogy sem Csordás Ákos nem nyert, sem a BytheWay. Nálam ők voltak a favoritok. Az elejétől a végéig. Nem azért, mert annyira férfipárti vagyok, hanem mert ők pont azok, amit én várok egy énekestől. Van hangja, kinéz valahogy, van humora, tud és mer érzelmet kimutatni, és el is tudja fogadni az érzelmeket, amik fel érkeznek.
Nekem ők fogják az X faktor 2013-mat jelenteni akkor is, ha nem nyertek.
Dórának pedig sok sikert kívánok. (de a lemezét biztosan nem veszem meg :D)

Nem kellett volna..

... tegnap ez az x faktoros bejegyzés. Sőt, legfőképp nem kellett volna leírnom, hogy a ByTheWay-t és Csordás Ákost szeretném látni az élen. Valahogy félreérthető lehettem az Univerzumnak, én nem tudom, hogy félregondolok, vagy félrebeszélek.. (még szerencse, hogy semmi mást nem csinálok így félre...), de úgy adódott, hogy ma este épp ők ketten párbajoztak. Nagyon csúnyán káromkodtam, és nagyon mérges is voltam... mert tudtam, hogy akárhogy is, valamelyikőjük kiesik. Még az utolsó pillanatban sem tudtam eldönteni, melyiküknek szurkolok jobban, de tudtam, hogy ha majd megkérdezi Balázs, hogy "éééés, mikor sírtál utoljára?" akkor kénytelen lennék bevallani, hogy hát, tegnap este.. egy kicsikét.
Szóval, nem kellett volna ezt mondanom, de már mindegy. Megtörtént. Nyilván okkal, mert ugye semmi sem történik csak úgy... sajnálom nagyon a ByTheWay-t, mert nagyon szerettem őket, és olyan rossz volt látni a csalódott arcukat. És igen, dühös vagyok, amiért olyanok menekültek, akik igen...

És nem kellett volna belekezdenem se a konyhatakarításba, mert most, hogy kész van egy része, egyfolytában jár a szemem, és nézem, hogy még mi mindent kell megcsinálni. Persze, azt is megnézem, ami már szép, és remélem, hogy nem úgy lesz, hogy mire újra eljutok odáig, hogy folytassam, addigra kezdhetem elölről, mert már a most lesikált poharak, edények is újra porosak lesznek. :)

És nem kellett volna most az órára sem néznem... Mert ha nem néztem volna rá, akkor most még biztosan kitalálnék valamit, amit elmesélhetnék, de így már nem tehetem. Aludni kell menni.. így is késésben vagyok.. nem kicsit. :) (mert nem kellett volna a kádban olvasni...)

X

Na, most, hogy megvan a tizenkét döntős, most már akkor muszáj pár szót ejtenem róluk. Ilyen még nem volt, hogy igazából a csapatok azok, akik a leginkább tetszenek. :) Pedig úgy indult, hogy megint a fiúk közül lesz a kedvencem, de most még úgy áll a helyzet, hogy előnyt élvez a By The Way és a MDC. De meglátjuk.
Én nem érzem azt, hogy olyan nagyon "ütős" lenne ez a mezőny, és soha még nem voltak ilyen jó énekesek. Szerintem voltak. De lehet, hogy ez a véleményem még változni fog, és simán benne van, hogy még csak ízlelgetem az új mentorokat is. Bevallom, Malek Miklós nagyon hiányzik innen. A többiek is, de Ő aztán nagyon.
Azt hiszem, jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy Geszti Péter az, akiben a legnagyobbat "csalódtam". Akkor, amikor Lia helyett a Tündit választotta. A hangja tény, hogy nagyon szép és egyedi, de engem a hideg ráz tőle.
Alföldi Róbertet nézve végig azt gondoltam, hogy mekkora színész ez az ember. Mennyire mesterien űzte még itt is a szakmáját, és mennyire tudta azt is, hogyan is alakítsa a helyzeteket a lányok körül. A sors fricskája neki (vagy épp a műsor producereié), hogy épp a lányokat kapta, akikkel azt hiszem, eleinte azt gondolta, nem fog tudni mit kezdeni. De szerintem- annak ellenére, hogy csak egy lány van, aki nekem bejön (Lili)- egészen jók lesznek ők együtt.
A fiúk pedig.. hát nem lettem volna Gabi helyében.. és annak ellenére, hogy mindhárom fiú tetszik nekem (mármint a hangjuk), azért én Kristófot nem hagytam volna ki. Lehet, hogy bevállaltam volna Ádám helyett.

Ja, és Márk.. aki nekem, bevallom őszintén totálisan ismeretlen volt. Mert nem nézem a Barátok köztöt, úgyhogy el sem tudtam képzelni, miért tapsol neki állva a közönség, amikor bejött először a válogatásra. A gyerekeim világosítottak fel, hogy "Hát ez a kicsiSzabi". Nyilván tele lesz vele a sajtó, hogy protekciós, meg nézettség-vadászat csak, hogy bejutott, de azért tény, hogy énekelni azt tud.
És ugyanez lesz amúgy majd Ádámmal is.. aki egyszer már jól szerepelt a CsillagSzületikben. Meg ugyanez lesz Marcival is, aki ByeAlex unokatestvére.. De engem ez nem érdekel, még akkor sem, ha bármi is igaz abból, hogy kell a nézettség, meg az sms, meg akármi. Én azért fogom nézni, mert szeretem a zenét, és szeretem ezeket a bizakodó és tehetséges fiatalembereket is. :)

Amúgy meg már megint jókat bőgtem velük együtt.. főleg azoknál a telefonoknál, amikor hazatelefonáltak. :) Jajj.. hát ott végem volt. :)

Nem baj, ha nem nézitek, majd tudósítok, és nézem helyettetek is. :)

Szombat

Azt hiszem, tényleg időben jöttem el szabira, mert éppen ma reggelre sikerült a tökéletes elhülyülést produkálnom. Felébredtem hétkor, Balázs sehol.. jövök le a galériáról, gondoltam, biztos kiengedte a kutyákat, de nem. Se kocsikulcs, se a kártyája, se semmi..... Na mondom, ez de hülye, elment dolgozni, mikor nem is ma kell mennie? Mire ezt végiggondoltam, jött Patrik is, és ő meg állította, hogy de, neki mondta tegnap az apja, hogy ma megy. Még akkor is bizonygattam a gyereknek is, hogy pedig ők ketten a hülyék, nem pedig én.. de mivel akkor már több órája tartott a munkaidő, gondoltam, hát akkor biztos mégis maradt, ha már ott volt. Csak azért nem ragadtam rögtön telefont, hogy "hazaparancsoljam" Balázst, mert gondoltam, megijed, ha ilyenkor hívom, hogy biztos baj van.
Na persze, a hülye én voltam, nem pedig ők, mert ugyan két hete még tényleg így volt, ahogy én gondoltam, hogy ma itthon lesz, holnap meg megy, és utána ő is szabin... de ez közben változott, és én is tudtam róla. Tudtam hát.. csak nem sejtettem.
Mindegy, szóval nagy ijedtemben még visszafeküdtem, hogy akkor nincs kivel kávéznom, meg egyáltalán... na, ez volt a hiba. Mert sikerült a nyakammal megint jól kicsesznem. Olyan merev nyakkal ébredtem, hogy már az ébredés pillanatában tudtam, hogy ebből egész napos fejfájás lett. És naná, hogy lett. Így aztán a párnámnak felmondok. Kitöltheti a felmondási idejét, lévén elég hosszú ideje van már nálam, de kész, nincs tovább.. most már csak kellene találnom helyette egy jót. Arról fogalmam sincs, hogy milyen is lesz az, lehet, hogy végigpróbálom az összeset itthon, mielőtt döntök.
Délután sürgősséggel kellett a legnagyobb (szemtelen módon gyorsan felnövő) fiunknak hosszú, itthonra való szabadidőnadrágot beszereznünk, mert úgy álltunk, hogy egyetlen egy sem volt jó rá. És ugyan ő bizonygatta, hogy nem is fázik, és egész nap rövidnadrágban volt, de azért én ezt nem hittem el. Elmentünk a Decathlonba, ahol a parkolót meglátva még el kellett szívnom egy bátorító cigit, mielőtt belevetettük magunkat az őrületbe. Elég céltudatosak voltunk, mégis az utolsó polcnál már kezdtem azt érezni, hogy mennünk kell, mert sikítani fogok.... egyszerűen nem bírom az idiótaságot, na. De vettünk gatyát, rögtön az utolsó kettőt, meg Rolinak órát, mert megígérte neki az apja, meg még zoknit. Rózsaszínt, mert azt tuti nem hordja el senki rajtam kívül. :D Na jó, feketét is..
És aztán még megnéztem az x-faktort is ma este. Naná, nincs nélkülem az idén sem. Szerintem figyelik is valahonnan, hogy nézem e, vagy várjanak még a kezdéssel. :) Kicsi csalódás eddig az idei, még mindig nincs meg az igazán igazi kedvencem, akik eddig ilyenkorra már azért alakulóban voltak, de majd változik még. Alföldit viszont egyre jobban bírom. Tudom, tudom.. a legtöbben utáljátok őt, és már a nevétől is hidegrázást kaptok, amit meg "művelt" az István a királlyal attól meg egyenesen máglyára is vetnétek, de én csípem őt. Egyenes és korrekt ember, aki megmondja mindenkinek az aktuális véleményét. Nem mórikál, és nem akar mindenáron népszerű lenni, viszont hihetetlenül jó érzéke van az emberekhez. Nyilván nem véletlenül az a szakmája, ami. Kéne ilyen megmondóember mindenki mellé, aki néha elkapja az ember grabancát, és azt mondja, na helló, ezt most igen sz.rul csináltad, és ezen és ezen változtathatnál. De azt is megmondaná, amikor valami nagyon jól ment, jobban, mint remélte. Nekem volt (van) ilyen megmondóemberem, aki ugyan régen sokkal többször mondta meg nekem az éppen aktuális megmondanivalót, mert sokkal inkább voltunk napi kapcsolatban, mint most tudunk lenni (amúgy most is, csak most másképp.. ), így aztán tökéletesen tudom, milyen letaglózó érzés, amikor valaki odatartja a tükröt, és megmutatja mi van benne. Néha haragudtam érte én is, de sokkal többször merítettem végül erőt az egészből, mint ahányszor nem. Hát szóval többek között ő is járt a fejemben ma este miközben az x faktort néztem. Meg még az, hogy attól függetlenül, hogy ki mit gondol erről a műsorról (meg a többi ilyenről is) még mindig nagyon jó érzés nekem, hogy időről időre előbukkannak hihetetlenül tehetséges fiatalok, akik azzal, hogy zenélnek, énekelnek, csupa-csupa érzést adnak másoknak. Amíg ők vannak, és időről időre előbukkannak, addig itt nem lesz baj.... Mondjuk legjobb lenne, ha még sokkal többen lennének... de hát mindent azért nem lehet, ugyebár..

Éld át, meséld el..

..mondjuk, hogy mi minden történt ma. :) Semmi különös, mégis mennyi minden. És minden, ami amúgy semmi különös, mennyiféle gondolatot indított el bennem. Biztos mások is így vannak ezzel, csak sajnos sokan úgy vannak vele, hogy átélik, de nem mesélik el. Pedig én hiszem azt, (és tulajdonképpen ezért is él ez a blog ennyi ideje már) hogy minden, ami valamit elindított bennem, másokban is elindít valamit. Ezt hívják kommunikációnak, együttgondolkodásnak, meg beszélgetésnek.
Ma például kedvem lett volna hozzá, hogy ha lehetőségem is van, akkor felhívjam az oktatásért felelős mindenféle döntésképes embert, hogy ugyan, most azonnal üljön autóba, és jöjjön el hozzánk. Megmutattam volna nekik ott helyben, hogy tessék.. lehet(ne) ezt így is. Mert ma nálunk "szülői értekezlet" volt. Egészen rendhagyó módon, mert velünk voltak a gyerekek is, meg még esetleg a tesók is, és nem ültünk az osztályteremben jegyzettömbbel és tollal felszerelkezve, tiszta stresszben, hogy mindent gondosan lejegyzeteljünk. Helyette volt a kezünkben süti, vagy épp egy szelet zsíros kenyér, és csak egy-két elvetemült ember jegyzetelt. Beszélgettünk, megbeszéltünk minden fontos tudnivalót, mégis olyan más volt az egésznek a hangulata, mintha úgy tartottuk volna, ahogy ezt szokás. És miközben mindennek a részese voltam, konkrétan az jutott eszembe, hogy miért is nem így csinálja mindenki? Mennyivel egyszerűbb és közvetlenebb az egész. Olyan emberléptékű. Sokkal kiismerhetőbb a gyerekem osztályának világa egy ilyen közegben, mint a másik félében. Mert pl. láttam azt, hogy ezek a gyerekek ugyan nemigen találkoztak egész nyáron, de most, egy hét után pontosan ugyanott folytatták, mint ahol abbamaradt minden június közepén. Együtt játszanak, szemmel láthatóan szeretik egymást. Szemmel látható az is, hogy a két tanító néni mennyire szereti őket, és mennyire "magáénak" érzi mindet, mégis tiszteletben tartják minden gyerek családját. Áldás ez most, ebben a tanévben különösen, hogy ebben az őrült bizonytalanságban is megmaradt minden ilyen biztosnak. :) Ilyet kívánnék mindenkinek.
Ugyanakkor itt van a szomszéd faluban az a bizonyos esküvő. Az a nagybetűs, amiről hetek óta olvasni lépten-nyomon, és hallani mindenfélét. Mindenki tudni véle, hányan lesznek, kik lesznek ott, sőt, még azt is, ki mit visz nászajándékba. Ezzel kapcsolatban is gondolkodtam, hogy micsoda emberek vagyunk mi, hogy valakiknek a legboldogabb napját mocskoljuk ilyesmivel? Gyakorlatilag mindegy, hogy kik ők, mert ez akkor is életük legszebb napja. Épp elég teher lehet együtt élni mindazzal, amivel járhat az, hogy ki is az apja ennek a lánynak, és akkor még ez a nap is, ahelyett, hogy arról szólna, hogy ő a legszebb, és a legboldogabb, tűzszerészek vizsgálódnak, és attól kell tartania, megjelennek e a tüntetők? Nem szép dolog ez szerintem. Lehet az embernek véleménye a politikáról, a politikusokról, miért ne lehetne? Nekem is van (de ezt megtartom magamnak). De nem szúrja a szemem, hogy mi minden jut neki az esküvőjére, mert nekem is volt, és nekem az a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt. :)
Na és persze volt ma már x faktor is. Tudom, tudom.. senki nem nézi, mert fújj de színvonaltalan, és fújjAlföldi, fújjSzikora, és TóthGabinemááááár, mégis mindenki képben lesz majd, hogy ki mit mondott, mit csinált. Nos, én bevállalom szépen, ahogy az elmúlt években is, hogy néztem. Alföldiből nem ábrándultam ki, bár nem gondoltam volna róla, hogy ennyire kritikus, mint amennyire az. Gabi hangját imádom, a stílusa amúgy távol áll tőlem, de az ez életszeretet, ami árad belőle, az magával ragadó. Szikora Robit pedig majdnem megsajnáltam, hogy az az ember, aki annyi szenvedéllyel énekelte, hogy "Ó,Mariiiiina.... " milyen nagyon öregember lett. Voltak szemöldökfelvonós emberek, volt, akitől a hideg rázott, és volt, akitől a könnyeim potyogtak a nevetéstől. :) A szolfézstanárnőtől, aki azon a félelmetes hangon hörgött, háááát.. majdnem leugrottam az ágyról.. Amúgy sem bírom ezt a hörgős zenét, és a kőkemény metál sem az én világom. Na de volt azért, aki könnyet csalt a szemembe, és voltak, akiknek meglepően jó hangon énekeltek. :) Nézni fogom továbbra is, és majd, amikor eljutunk odáig, azt is el fogom árulni, kinek fogok drukkolni. :)
És most Te jössz. Meséld el, mit éltél át. :) Vagy csak azt, mi jutott eszedbe arról, amit én meséltem...