A rúd

Ami rám jár a héten. Kezdődött azzal, hogy fáj a derekam. Még az első két napban nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert hát fáj, na bumm... de nem akart elmúlni, még fájdalomcsillapítóval is csak tompult, és rendesen idegesített. Gondoltam mindenfélére, hogy kényelmetlen a cipőm, vagy a papucsom, hogy nem jó a szék, amiben ülök. Aztán, mivel a fürdőkád volt az egyetlen hely, ahol jó volt, gondoltam, egy kicsit felfáztam. De amúgy semmi más tünettel nem járt, úgyhogy ez is csak kósza ötlet. 

Aztán kigondoltam azt is, hogy túl sokat vállaltam, és tessék, máris itt a figyelmeztető jel, hogy állj, sok ez így neked, lassíts egy kicsit, és ne akarj mindent egyszerre. 

Ezzel egy időben, mármint a derékfájással egy időben kezdték az izmaim is kissé felmondani a szolgálatot. Egyre több és több helyen éreztem, hogy húz, mintha mindjárt begörcsölne, aztán ahogy volt, úgy maradt, kis göbökben összeállva azokon a pontokon. Nem kicsit fáj, és nem engedem senkinek, hogy hozzáérjen, mert sikítok a fájdalomtól. Biztos jó lenne, ha valaki ki tudná masszírozni, de belehalok, ha hozzám nyúlnak. Szedem a magnéziumot szorgosan, bár ilyenkor megkérdőjeleződik bennem, hogy minek is (igen, szoktam hagyni egyébként egy kis szünetet is, hogy ne szokjak hozzá nagyon a folyamatos pótláshoz). 

Mára a derékfájásom szinte megszűnt, az izmaim meg brutálisan odavannak. Már reggel úgy keltem, hogy a vádlim minden lépésnél fájt. Aztán ez tudott még fokozódni tovább is, és most estére már a kezeim is, és az ujjaim is fájnak. Ki tudom tapintani a kis csomókat, érzem, hogy hol vannak összegabalyodva azok a valamik, amik ilyenkor összegabalyodnak, de ennyi. 

Erre is jó a meleg fürdő amúgy, bár nem ülhetek a kádban egész nap. Nem is feküdtem mondjuk, féltem, hogy még jobban úgy maradok, inkább tettem-vettem, hátha az segít. Az izomlázra is azt szokták mondani, hogy rá kell dolgozni, nem? 

Most már azon rimánkodok magamban, hogy akkor jöjjön már az a front, meg eső, amit ígérgetnek, mert már csak ez a tippem maradt, mint kiváltó ok. 

Ja, és ma egy fél napra gyerekmentesek voltunk. Apósommal voltak a fiúk kirándulni Esztergomban. Tetszett nekik, nekünk meg jó volt, bár fura is.