Itt ülök a hatnapos munkahetem után, és igazából örülnöm kéne, mert aminek kész kellett lennie, az ma készen lett, és végül is minden nehezítő körülmény ellenére itt ülök (pedig a héten az összes létező nehezítő körülmény itt volt velem).
De nem örülök, mert igazából most azt érzem, hogy egy marha nagy hazugság az egész, ahogy van. Igen, csalódott vagyok, dühös, és igen, sírtam is. Mert ma kiélezetten láttam (és hallottam) azt az egészet, hogy ami az egyik oldalon megy, az a másikon nem. Mert igen, elfelejtek dolgokat mire a boltba jutok, vagy elfelejtek szólni, hogy venni kell. És igen, nem csinálok meg egy csomó mindent. És látom, hogy most, szombat estére majdnem csak "megesz a kosz" bennünket, és tudom, hogy a holnapi szabadnapomon majd megcsinálom. De most végtelenül fáj, hogy látom és hallom, mert egészen másra vágytam ma, mint ezt látni és hallani. Semmi nagy dologra, tényleg nem. És a fele amúgy teljesült is. Csak a másik fele maradt el. Éppen az, ami leginkább kellett volna.
Nem is tudom, mit kéne, vagy hogy kéne, hogy egyszerűbben és gördülékenyebben működjön, pedig tényleg olyan sokat gondolkodom rajta. Nem tudok osztódni, és itt is lenni, meg ott, pedig nagyon szeretnék. Millió gondolatom van itthon, amikor dolgozom, hogy vajon ettek e, vajon nem felejtették e el, hogy be kell kenni Erik lábát, vajon mondtam nekik, hogy mit kell venni a pékségben, vajon minden rendben velük, vajon hagyják az apjukat pihenni is munka után? Ugyanakkor nem tudok itthon sem teljesen kikapcsolni a munkából, mert még az előbb is eszembe jutott, hogy biztos jól emlékszem e, hogy mindent lezártam jóváírás után, és mindent elraktam a helyére, odakészítettem, ahova kellett hétfő reggelre?
Kétségbe vagyok esve, és össze vagyok törve. És fáj a fejem, meg görcsöl a lábam is. De nem is érdekel már az egész. Nem tudok ennél többet tenni sem, adni sem. Sehova, senkinek. Pedig nagyon szeretnék.
Szeretnék ugyanúgy egy-két kedves szót mondani minden nap azoknak, akik megérdemlik, szeretnék sütit sütni, akár háromfélét is. Szeretnék simán csak ülni, és simogatni-vakargatni Freddy fülét, vagy Arti hasát, vagy csak nyomkodni a telefonomat.
Ehhez képest be van táblázva az összes rohadt perc az életemben, és mégis szar az egész. Ahogy van.
Újratervezés indul. Mert az a helyzet, hogy ha a kacsa nem tud úszni, akkor sem a víz a hülye. Így aztán most is először magamban fogom megkeresni a hibát.
Jaj, Dius!
VálaszTörlésNéha van ilyen...
TörlésMert miért is lenne benned olyan hiba, amit keresni kell? Emberből vagy, a napod is csak 24 órás és egyszerre csak egy helyen tudsz lenni. Vasárnap pihenj is egy kicsit, mert igen, a por az csúnya dolog, de úgyis visszaszáll, stb, te viszont ha nem töltődsz fel egy kicsit, akkor mindenkinek kevesebb fog jutni - neked is és a környezetednek is.
VálaszTörlésElég hülye körforgás ez nálam, mert ha nem csinálom, az pont annyira frusztrál, mint az, ha csinálom, és elfáradok. Az a bizonyos arany középút lenne jó..
TörlésEgyetértek Superwoman-nel, szükség van pihenésre is, nem robotok vagy szuperhősök vagyunk hanem emberek. A kacsa igenis tud úszni, csak néha nagyon kimerült, a víz pedig nem hülye, csak időnként veszedelmesen hullámzik.
VálaszTörlésA kacsa jelentem, tényleg tud úszni, a víz pedig kicsit kevésbé hullámzik már. Ami nem azt jelenti, hogy nem kerekedhet újra egy jó nagy vihar, ami majd felkorbácsolja a hullámokat, hogy aztán a kacsa újra azon gondolkodjon, hogy vajon ki is a hülye.. :)
TörlésÓ, Dius, miért járunk mi mindig ugyanabban a cipőben? Végre van munka, és remélhetőleg lesz is, jó sokáig, a srácok is odateszik magukat, a férjem is húzza az igát. De szalad a lakás, és tévéznek kézimunkázás helyett, és a kicsi azt mondja, nem velem, a naggyal alszik, a nagy meg nem is alszik, pedig bírna délig, de kelni kell, mert anya már nincs otthon, anya hatra megy, de legalább jön délben. Főleg ha a csillagok is úgy állnak. És ez heti hét napos munkarend, és sejtelmem sincs, mi lesz, ha suli lesz. De legalább van munka.
VálaszTörlésÓ, hát akkor sikerült valamit találnod? Ennek örülök, és szívből kívánom, hogy legyen Neked könnyebb.. :) Nem kell mindig egyforma cipőt hordanunk, válaszd ki ezúttal a kényelmesebbet. :) Drukkolok Neked, Nektek.:)
TörlésÉn is mintha a saját gondolataimat olvasnám, pedig még csak most kezdtem dolgozni,de már az első hét után látható, érezhető, hogy kevés az energiám az itthoni dolgokra! Engem is megvisel lelkileg, de úgy látom, másnál is így van ez! :-( Jó, hogy helyettem is megfogalmazod, mit érzek!!! :-)
VálaszTörlésAz első hét a legnehezebb. Meg az első hónap. Kívánom, hogy találd meg hamar az egyensúlyt, és érezd jól magad a munkahelyeden is, meg otthon is. Én meg majd továbbra is kimondom helyetted is, amikor ez nem így van. :)
TörlésHa nem tüsszög senki a portól, akkor a fene ott egye meg! ;) Lazíts!
VálaszTörlésAki meg tüsszög annak ott a porszívó! ;)
TörlésÉn vagyok a legháklisabb a szőnyegre, úgyhogy a porszívó az enyém. De ma közeli barátságba keveredtünk egymással.. de jó is volt. :)
TörlésLazíts nem kell/lehet mindenhol 100%-ot hozni. Igen én is sokszor elkeseredek ezek miatt, de neked is egyre jobban mennek majd a benti dolgok, otthon is beleszoknak egyre inkább a srácok. A lelkifurdalás állandósul, de felértékelődnek az otthoni percek a családi pillanatok. Rohadt nehéz szerintem, de helyenként lazítani kell.
VálaszTörlésHajrá Dius!
A száz százalékra már nem is törekszem. Lenyomtam hetvenre kb. De most már még ez a hetven sem volt még, és ezen akadtam ki leginkább, hogy már megint lejjebb kell adnom. De majd túllépek ezen is.. :) Köszi a biztatást.
Törlés