Augusztus 20.

Ami nekünk, magyaroknak a legnagyobb ünnepünk. Illetve, azt hiszem, ezt így illene... de amúgy valószínűleg ki-ki vérmérseklete szerint gondolja annak a mai napot, vagy akár március 15-ét, vagy október 23-át.
Én ma a tévé előtt töltöttem. Reggel megnéztem a tisztavatást, ami ezúttal a Hősök terén volt, és emiatt aztán zászlófelvonás sem volt, mert a magyar zászlót felvonni csak a Kossuth téren lehet. A zászló jelen volt, természetesen, csak másképp. A tisztavatás mindig olyan torokszorító érzés nekem, és amikor hallgatom az eskütételt, és közben nézem, ahogy a kamera pásztázza az éppen esküt tevő fiatalokat, akkor bizony szépen el is érzékenyülök rajta. Ahogy ma még külön kardlendítéssel (remélem ez a neve, és nem írtam nagy hülyeséget) esküdtek arra, hogy "A hazáért, mindhalálig!" hát szépen kibuggyantak a könnyeim is. Elhittem nekik, hogy tényleg megtennék.
Figyeltem a híreket is, mi lesz végül a tűzijáték sorsa, de egész délután arra vártam, hogy majd ma este a sors kárpótol valamelyest, amiért végül nem adatott meg, hogy élőben láthassam az új István, a királyt, megnézem a tévében. Külön vártam azok után, hogy valamelyik este Szörényi Levente és Bródy János is igen elégedetten nyilatkozott róla....
Tudom, hogy a legtöbben majd azt mondják, nem jó. Ahogy itthon is, a férfiszakasz kollektívan és egyöntetűen kijelentette, hogy ez sz.r. Azért nézték, gondolom azt várták, hogy végül is milyen lesz végig. Nekem nem volt vele bajom. Ahogy Alföldi hozzányúlt, az tetszett. Értem a mögöttes mondanivalót, még akkor is, ha vannak részek, ahol nem jön át teljesen. De értem, hogy azért nem korhű jelmezekben vannak a szereplők, mert tulajdonképpen mindegy, hogy eltelt már ezer év is azóta, a probléma még mindig ugyanaz, és még mindig ugyanúgy kezeljük. A szereposztást ismertem, azt gondolom Stohl András is jó Koppány volt, még ha amúgy ő nem az az igazán erőteljes figura, akit mondjuk én Koppánynak képzelnék. Egy egészen kicsi csalódás volt viszont Feke Pál, aki lehetett volna annyival jobb István is.. valahogy nekem tőle hiányzott az igazi átélés, és talán (de ezt nem az én tisztem megítélni) hangilag is sokkal többet tud ő ennél. Tompos Kátya Rékája tetszett a legeslegjobban, azt hiszem, őt még sokan fogják emlegetni miatta.
A zárójelenet is igazán szimbolikusra sikerült, ahogy a Himnusz kezdetén, mint valami börtön bezárult a korona. Valahogy így élünk mi itt, Európa közepén, a saját börtönünkben.
Szóval, kárpótolt a sors. Láthattam. Egyet kihagytam volna az egészből.. nem akartam volna látni és hallani, hogy a legendás Varga Miklós, aki Istvánként felülmúlhatatlan számomra, úgy megöregedett, hogy a hangja is valahogy más lett. :(
Az továbbra is vitathatatlan, hogy az a bizonyos csíksomlyói István, a király előadás a világ legjobb előadása, de nekem tetszett ez a modern változat is.

Azt pedig igazán kíváncsian várom, hogy vajon ez a mai szél mit hozott magával nekünk, magyaroknak? Mert véletlen biztos nem volt, hogy épp ma tombolt így... (nem baj, ha nem érted, elég ha majd észreveszed)