Mindannyian mások vagyunk.. éppen ezért ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálunk minden helyzetre, történésre, érzésre. Ezt a nagy igazságot jól bevésve megtanultam a héten. Tudtam én ezt eddig is, és sosem volt gondom azzal, hogy elfogadjam mások véleményét, vagy épp reakcióját. Ez a hét mégis erre volt kihegyezve, hogy az eddigi tapasztalataimat még jobban elmélyítsem, és még inkább megerősítsem magam abban, hogy attól még, hogy nem vagyunk egyformák, attól még lehet együtt élni ebben a világban.
Nincs semmi negatív felhang ebben egyébként, még akkor sem, ha sok esetben elképedtem először egy-két embertársam reakcióján bizonyos dolgokra. Aztán gyorsan nyugtáztam magamban, hogy ez az Ő reakciója, és egyáltalán nem baj, hogy én nem így reagálok erre. Egyikünk sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, csak épp másféle a gondolkodásunk, más értékrend szerint élünk. Sebaj... :)
Szóval ez is egy jó hét volt. Egy csomó mindent tanultam egy csomó mindenről.
És még mindig nincs vége... de már csak egyet dolgozom... :) :)
Nem vagyunk egyformák, de összetartozunk?...valahogy így.
VálaszTörlésJó, hogy nem vagyunk egyformák, ettől színes a világ. csak éppen maradjunk meg normálisaknak:)
Ebben tökéletesen egyetértünk. :) És nálam a normális is elég tág határok között mozog. :)
TörlésPont ugyanerről beszélgettem az egyik kollégámmal a héten. Amíg adott ember rigolyája nem sérti a személyes érzéseimet, simán elviselem bármilyen "furcsaságát". Elvégre nekem is van elég. Mindenkinek megengedem, hogy saját maga legyen, ha számomra nem tolerálható, akkor a munka miatti muszájon kívül nem beszélek vele.
VálaszTörlésHát ilyesmi végkövetkeztéseket vonok le én is mindig. Egyszer úgyis eltelik az az idő, amit együtt kell töltenünk.. bárki legyen is az illető, és bármi legyen is a véleménye. :)
Törlés