Megvagyok

Nem is vesztem el, csak tegnap megint úgy jártam, hogy már ma jöttem haza, és végül már kimaradt a blogolás. Akartam még, de a telefonom már nem akart velem együttműködni, a laptopot meg már lusta voltam visszakapcsolni. Tudom, hogy ezzel ráhoztam a frászt egy-két emberre, és amúgy nekem is elég rosszul esett, hogy kimaradt egy nap blogolás. Hiányzott, na.
Most épp egy kicsit össze vagyok zavarodva, ami azt illeti. Mert amúgy sem mindig sikerül képben lennem, hogy mikor milyen nap is van, de most még ehhez társul is, hogy egy kicsit meginogtam abban a hitemben, hogy az új munkakörömet majd élesben jól fogom tudni csinálni. Persze, biztos megoldom majd, de jelen pillanatban még mindig nem tudok többet, mint amit tudtam már egy hónapja is, és jövő héttől sokkal többet kéne tudnom. Fogalmam sincs róla, hogy hogyan és mikor kerül majd a birtokomba egy csomó információ, amiket tudnom kéne. Még csak a kérdéseimet sem tudom megfogalmazni, és esetleg felírni, hogy legalább azon essünk túl, mert se nekem nincs időm ilyesmire, sem annak, akinek meg kéne válaszolnia. Próbálok a lehető legkevesebbet foglalkozni vele, mondván, hogy majd ha belevágnak a mély vízbe, úgyis tempóznom kell, ha nem akarok megfulladni, de azért foglalkoztat.
A tegnapi nap pedig keményen megviselt. Mert a múltkor azt mondtam, hogy soha többet ilyen nem lesz, hogy az éjszaka közepén (najó, éjfél után) érek haza, mert nekem gyerekeim vannak, akik miattam nem tudnak normálisan és nyugodtan pihenni. Patrik konkrétan a második estét virrasztotta miattam, vigyázott az öccseire, és várt haza. Jó érzés, hogy ilyen felelősségteljes,meg minden, ugyanakkor a sírás kerülget, ahányszor eszembe jut, hogy mégcsak tizennégy éves.
És igen, fáradt vagyok. Mert mindent leredukáltam a minimumra, mégsem pihenem ki magam sosem, és az egész nap egy őrült vágta csak. Bele sem merek gondolni abba, hogy lesz, ha megkezdődik az iskola. Nem akarom. Azzal éltettem magam, hogy majd augusztusban még lesz egy pár nap, amikor lesz idő szusszanni, és áthangolódni. Sőt, olyan terveket dédelgettem magamban, hogy hátha le tudunk valahova lépni még (ó, te Balaton, mennék holnap...) egy pár napra, hogy tényleg szusszanás legyen. Ehelyett most úgy néz ki, még itthon sem lesz szussz... de még nem mérgelődök rajta, mert van még addig idő, hátha megváltozik.
Ez amúgy nem egy rinyálós-panaszkodós poszt akart lenni, csak simán egy bejelentkezés, és hangulatjelentés. Hát most ilyen...
Pedig amúgy meg nyááááár van... :) Aki csak teheti, élvezze. :)