Uppsz

Most néztem rá az órára, és hirtelen pánikba is estem, hogy húúúha, nekem mindjárt kelnem kell. Négy harminckor egészen biztosan zenélni fog a fülem mellett.. és rögtön utána érkezik majd Balázs is, hogy keljek, mert menni kell. Ő már akkor útra készen fog állni, és épp csak annyit vár majd, hogy én kimásszak az ágyból, és lejöjjek a galériáról, már megy is. Rutinos azért, mert sejti, ha nem jövök le, simán továbbalszom. :D Amúgy tényleg.. egy pillanat alatt megfordulnék a másik felemre, birtokba venném az Ő kispárnáját, és máris aludnék tovább. Na mindegy.. így lesz ez a reggel, én már most borítékolom, hogy kicsit morcos is leszek, mert majd megint keveset fogok aludni, és amúgy is..
DE! Egyet megyek, egyet nem, aztán egyet megint megyek, és négyet nem. Egészen jó kis hét lesz. :)
Ma pedig.. hát majdnem kipihentem az előző napokat, de csak majdnem... Ami nem baj, mert ha túlságosan kipihent lennék, akkor el is lustultam volna nagyon. Így meg azért este kilencre mégiscsak be volt festve a hajam is, meg el is lett mosogatva, meg még fel is mostam. Apropó, felmosás.. mindenkinél úgy van az, hogy a felmosás pontosan egy órán keresztül bír látszani? Vagy csak nálunk van ez így, hogy kétszer végigmennek a konyhán, és kész, vége a szép, csillogósra felmosott kőnek? Bár.. gondoltam már arra is, hogy minek is kellett nekünk szép, fehér színű kő? Hogy jól meglátsszon rajta minden és aztán halálra idegesítsen, és nekiálljak felmosni. :D
Ja, és valahova eltűnt rólam majdnem négy kiló az elmúlt három hétben. Nem tudom honnan és hogyan, mert naná, hogy az úszógumim maradt. Bár, valamivel talán kisebb, mert a nadrágjaim határozottan sokkal lötyögősebbek lettek. Ami csak egy-kettőnél baj, mert azokat amúgy is övvel kellett hordanom. Nem bánom ám, csak csodálkozom rajta, mert ettem azért... Bár.. most, hogy belegondolok, kb. ennyi ideje nem lehet kapni a kedvenc nutellás croissant-omat. Szóval lehet, hogy csak ennyi az egész.. hogy azt nem kell enni. :)

A fiaim amúgy továbbra is roppant fárasztóak, ámde roppant jófejek is. Ha nem ígértem volna meg, hogy nem mutatom meg, akkor megmutatnám, ahogy ma a két kisebb négykezesben panírozott, de megígértem, hogy AZT a képet sehova nem töltöm fel. Nem tudom mi bajuk vele, de hát ígéret szép szó... A nagy meg, aki jajj már megint nőtt, és úristen, akkora keze van, mint az apjának... na Ő meg ma csinált magának valami saját böngészőt. Mondtam, hogy jól van, fiam.. Mit is mondhatnék? Innen lesz szép majd nézni, hogy végül mi is lesz belőle. Mondjuk ezt a részt eddig is élveztem. Határozottan körvonalazódni látszik egyébként, hogy ez az informatikai pálya lesz az ő asztala. A háttérben molyolós fajta, mert azt bírja csak. Keres, kutat, utánaolvas, és megcsinálja. Egyébként meg ők hárman megdöntik azt az elméletet, miszerint a lányok/nők sokat beszélnek. Nem igaz. Szóhoz sem nagyon jutok mellettük.

És még akkor azt el sem meséltem, hogy milyen kis lüke vagyok.. mert a héten én már megint szerelmes lettem. A saját férjembe. Még ilyet.. hogy húsz év után újra és újra.. :) Ne is kérdezzétek, mert úgysem tudom elmagyarázni, vagy megmagyarázni, egyszerűen csak jött.. :) (ebben mondjuk az a rész tök jó, hogy már megint kis csitrinek érzem magam, pedig hol van az már..)