Filo

Már régóta tudom, hogy tényleg igaz a mondás, hogy jó pap is holtig tanul. Így aztán sosem csodálkozom már azon, hogy én meg aztán főleg.. ha a jó pap is. :)
Olyan dolgokat tanultam meg az idén, amik régen elképzelhetetlenek voltak. És még nincs is év vége. Közhelyek nyertek teljesen más értelmet, mint eddig.
Lehet, hogy bizonyos mértékig burokban éltem, de nálam csak mostanában nyert igazi értelmet az a mondás, hogy "Nem az számít, mit mondanak, hanem hogy ki mondja." Mert tényleg. Vannak, akik csak úgy mondják, akár a dicsérő, elismerő szót is, akár a szitkot is, és igazából nem is érdemes még elgondolkodni sem rajtuk, mert annyira nem jelent az illető semmit az életünkben. Itt van, mert épp itt kell lennie, de csak egy kis epizódszerepe van. Minden bizonnyal amúgy az én életem sorozatából hamarosan ki is lesz írva, mert egészen egyszerűen nem lehet sokáig jelen benne. Nem bánom, hogy itt van, mert tényleg sokat tanulok, arról is, hogy milyen ne legyek semmiképp. Meg arról is, hogy milyen könnyedén is lehet megoldani az "egyik fülemen be, a másikon ki" dolgot. Tudom, hogy keresi rajtam a fogást, de nem találja. Látom, hogy idegesíti, hogy nem tud semmivel kihozni a sodromból, mert akkor is mosolygok még, amikor más már elkezdene mérgelődni. Nos, nem.... Az én energiám az enyém, és neki nem adok. Akkor sem, ha erőszakkal akarja elvenni.
De az is elképzelhetetlen volt eddig nekem, hogy agyonszervezzem a mindennapjainkat, mert világ életemben utáltam az ilyen gondos tervezéseket. Mindig úgy gondoltam, hogy a tervezéssel elrontok mindent (ami amúgy igen érdekes, mert az egyik szakmám éppenséggel vállalati tervező.. micsoda szerencse, hogy nem ezzel foglalkozom). Pedig nem is. A szervezés nem rossz dolog, és egy csomó időt is megtakaríthatok vele, amikor minden úgy jön össze, ahogy én azt elterveztem. Mert még a vásárlás is (normális, tervezett esetben) polctükörben van a fejemben, (meg akár a listán is, amikor készül) így aztán gyorsabban  megy. Van fontossági sorrend, amit mindenképp meg kell csinálni, amit jó lenne megcsinálni, és van, amit majd egyszer.. Nos, hát azt is most tanultam meg, hogy igazából a pókoknak is lakni kell valahol, és amikor majd egyszer sorra kerül a pókhálók leszedése, és a pókok összefogdosása, akkor sor kerül rá. Ha meg nem, hát addig meg jó helyen vannak. :)
Magamról is sokat tanultam, és anélkül, hogy elszálltam volna magamtól, úgy érzem, nagyobb lett az önbizalmam attól, hogy tudom már, nem is olyan kicsi a kitartásom, az állóképességem, és a tűrőképességem, mint hittem volna. Napról napra bebizonyítom magamnak, hogy nincsenek korlátaim, bármire képes vagyok. Pedig nem hittem volna.
A világról is sokat tanultam menet közben. De erről majd máskor.. Pedig most kezdett érdekes lenni, tudom..