Az, hogy most írok, bizonyítja, hogy azért a mai napot is túléltem. :) Nagyjából úgy volt, ahogy rendeztem magamnak, mert semmi rendkívüli nem történt (én kértem, hogy így legyen). Elterveztem az egész hetet már, úgyhogy sokkal nyugodtabb vagyok, mint tegnap.
Ellenben rájöttem ma, miközben elég magányosan intéztem az intéznivalót (nem azért, mert nem akadt volna, aki segítene, hanem mert azt tényleg csak magányosan lehetett), hogy tulajdonképpen mondhatom azt magamról, hogy pontosan ugyanazokért a dolgokért szeretnek olyan sokan, mint amikért nem szeretnek egy jó páran. Nagyképűen azt gondolom, hogy sokkal többen vannak, akik szimpatizálnak velem, mint akik nem, bár igazából mindegy is ez.
Hogy mi is ez? Hát hogy én olyan közvetlen vagyok. Mert mosolygok és beszélgetek, bárkivel. Az utcán is akár, vagy a boltban sorbanállás közben, de bent is. Egy pár napig bántott az a fajta furcsaság, ami akkor ért, amikor az új beosztásomhoz az új munkaruhámban jelentem meg. Teljesen más, mint eddig. Voltak, akik azonnal sokkal kedvesebbek lettek velem. Voltak, akik sokkal tartózkodóbbak. Én meg álltam ott hülyén, hogy most mi van? Hát én ugyanaz vagyok, aki a múlt héten, attól, hogy más a ruha rajtam, még én nem változtam semmit. Rágódtam is ezen is egy kicsit, mert bántott. Nem vagyok több attól, hogy a munkahelyemen ki mit gondol rólam, és nem vagyok kevesebb sem, mert az ott egy munkahely, ahol az a feladatunk, hogy tudjunk egymással együtt dolgozni. Mégis azért csak piszkálta a csőrömet, hogy hogy is van ez?
Aztán végül úgy döntöttem, hogy mit érdekel engem.. mindenki gondoljon amit akar, én akkor sem változtatok semmin. Már a múlt hét vége felé is fel-feltűnt, hogy azért vannak, akik a tartózkodóbbak közül már lazultak egy kicsit. Talán elkezdett nekik derengeni, hogy nem a ruha teszi az embert?
De én továbbra is mosolygok, és közvetlen vagyok. :) Itt is, és ott is. Aztán akinek tetszik, majd visszamosolyog. Akinek meg nem, Ő meg nem fog. :) (de akkor rá majd még egyszer fogok ám mosolyogni...)
Annak a valakinek pedig, aki nagyon sokat segített nekem a távolból, ezúton is köszönöm. :)
Ruha - mi változott e tekintetben az új pozíciódból kifolyólag?
VálaszTörlésNincs már olyan munkaruhám, mint régen, hogy teljesen át kelljen öltöznöm. A saját ruhám fölött egy köpeny van.
TörlésNagyon igazad van, persze attól még lesz , aki csak azért rosszat mond majd rólad, mert "más ruhában vagy " . Körülöttem is vannak ilyenek és én, csak mostanra kezdem megéteni, hogy hogy is működnek ezek a dolgok, vagyis hogy igenis működnek ezek a dolgok, vannak emberek , akik képesek módszeresen kinyírni másokat. Remélem körülötted nincsenek ilyenek, de légy résen:) - én is most kezdem megtanulni ezt a dolgot, pedig sokáig azt hittem, hogy paranoiás , aki felhívta rá a figyelmem. Sok sikert és szép munkanapokat, az új pozíciódban, otthon meg csak úgy simán legyen jó neked :)
VálaszTörlésAzt remélem, elég jól tudom már kezelni az ilyen kinyírósokat.. vannak mindenhol, és tudom, hogy őket ez élteti. De engem meg egészen más működtet, és úgy érzem most, hogy ez elég lesz.. Biztos néha majd kiborít engem is a sok-sok mindenféle, de majd olyankor kidurrogom magam itthon, és amúgy meg mosolygok tovább.:)
Törlés