Bölcselkedés

Vannak olyan bölcs megállapításaim időről időre, ami mögött nincs épp akkor egyetlen konkrét esemény sem. Kismillió apró kis történés, rezdülés, mondat és arckifejezés, ami s mindennapok része, ami fölött elsikkad akkor az ember, és csak akkor lesz belőle valami, amikor a sok kicsiből lesz egy egész valami. Ami már nem köthető senkihez és semmihez igazán, pedig minden mindennel összefügg.
Azt olvastam ma, hogy mindenki azt sugározza felém, amilyen én vagyok vele. Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy az vajon jót jelent e nekem, és megállapítottam, hogy többségében igen, jót. :)
Ezekből is tanulok egyébként, illetve a jó dolgokról is sokat tanultam. Sosem gondoltam, hogy lesz olyan, hogy a jó sem olyan egyértelmű, és sosem gondoltam, hogy kerülhetek olyan helyzetbe, amikor pontosan tudom, mi van a jó mögött. Nem is tudom.. majdnem olyan ez, mint tudni, mi van a negatív érzések, kifejezések mögött.
Mondhattam volna egyébként azt is tegnap este, hogy "Nagy az Isten állatkertje", azzal is igazam lett volna. De ezt ma is elmondhatom. Hogy miért mondom ezt? Nem tudom mennyi ideje figyelem, hogy mondjuk egy nap alatt hány elégedett emberrel találkozom. Nos.. a szám igen elenyésző. Na de a panaszosok.. azok aztán lépten-nyomon. Szívják az ember energiáját, miközben folyton panaszkodnak, hogy épp mi fáj, (és naná, hogy mindig neki fáj a legjobban, annyira, hogy még így soha senkinek sem, mert rajta kívül senki nem bírná ki) hogy miért szar a "renccer" (ezt így szokás, két c-vel), hogy megint drágább lesz/lett a benzin, hogy a k... any...t annak is, aki kitalálta a munkát, hogy rohadjon meg az eső, hogy esne már végre, hogy meg lehet rohadni ebben a melegben.
Elég hülye csodabogárnak számítok azért, mert elégedett vagyok azzal, amim van, szeretem a munkámat, a férjemet, nem érdekel hogy vajon bejövök e a férfikollégáknak, és nem panaszkodom lépten-nyomon, hogy "szarazélet".
Majd egyszer még tovább is lesz ez... majd egyszer...