Utóirat

Annyi mindenről nem ejtettem szót a nyár folyamán, így most, a nyár utolsó napján megteszem még. Mert ha most sem, menthetetlenül elfelejtődik.
Kétségtelen, hogy a nyár csúcsideje a nyaralásunk volt. Azóta is emlegetjük mindannyian családilag, a legszebb emlékeink közé van elraktározva. Nem tudok érte elég hálás lenni, hogy ez így jutott, hogy mind az ötünknek ilyen emlék lett. Nincs egy cseppnyi keserű szájíz sem bennünk, pedig azért voltak ott is nem teljesen felhőtlen pillanatok, viszont van egy csomó olyan, amit csak mi tudunk. :) Szavak, pillanatok, helyek.
Ezen kívül nem jutott olyan nagyon sok közös élmény, mint amit még a nyár elején terveztünk, viszont sok-sok felejthetetlen pillanata van ennek a nyárnak. Még sokáig fogok emlékezni rá, ahogy hárman rohantak elém akármikor értem is haza, ahogy boldogan újságolták, hogy felmostak, vagy ahogy csak simán megkérdezték, hogy "Jó volt a munka, Anya?" És tudtam, azt várják, hogy azt válaszoljam, hogy "Olyan jó volt, hogy  holnapi is megyek." Néha aggódva kérdezték, hogy ettem e, vagy simán rám parancsoltak, hogy de, most üljek le, és egyek.
Ők hárman pedig most, ez alatt a nyár alatt még többek lettek egymásnak, mint eddig. Soha be nem vallanák, de tudom, és látom. Minden rezdülésük össze van hangolva. Egy pillantás elég hozzá, hogy tudják, mit akar a másik. Egyetlen perc nincs, hogy ne együtt lennének, még akkor is, ha most, az utolsó napok azért már kicsit úgy telnek nekik is, hogy készülődnek, hangolódnak a jövő hétre, és vannak feszült pillanatok. Erik izgul nagyon (főleg, mert még nem tudja, megkapja e a vágyott bizalmat tőlünk, és hazajöhet e ebéd után), Patrik is, mindkettőjüknek sok újdonságot tartogat a tanév. Ma összeszámoltuk, Patriknak HÉT új tanára lesz. Eriknek pedig mindenki. Sosem találkozott még velük, legalábbis úgy nem, ahogy most fog majd. Roland is izgatott, de ő másképp. Neki minden a régi ismerős lesz, és még egy régi ovis barátja is iskolás lesz már, ráadásul ott lesz a közelében az osztálya, és készül rá, hogy majd ő megvédi. (egyébként meg kártyatrükkökkel fogja elbűvölni az osztályt).
Én meg nézem őket, és szeretném tovább nyújtani nekik a felhőtlen és gondtalan napokat. Látom, hogy mennyire jót tett nekik a pihenés, és cseppet sem bánom, hogy "csak" itthon voltak egész nyáron.

A magam szempontjából is szomorú vagyok egyébként, nem csak az övékéből. A nyár nekem is kevesebb gondot jelent, minden szempontból. Akkor érzem igazán jól magam, ha elég meleg van, akkor tudok jól működni, amikor mások izzadnak. Sokkal könnyebben megy nekem is minden.
Abba pedig szándékosan nem is gondolok még most bele, hogy mennyivel egyszerűbb is volt így, hogy nem kellett aggódnom, hogy felkeltek e, elvittek e mindent, hazaér e mindenki rendben, stb. stb.
Arról nem is beszélve, hogy a felmosás felszárad egy pár perc alatt, a ruhák egy fél óra alatt....

Kedves nyár, gondold meg magad, és maradj még! :)
(a fejem mást jelez egész nap, de kérlek.. kérlek..)