Mindig ez van..

Nem tudom már megint, hogy mi volt az, amit ma úgy meg akartam osztani veletek. Eltűnt a szita agyamból mire hazaértem.. :( Mondjuk gondolom mennyire lehetett fontos, ha csak úgy eltűnt. Mindegy, ha előkerül még valaha, akkor majd megosztom akkor (feltéve, hogy még lesz kivel).
Azon mondjuk gondolkodtam ma, hogy vajon hol és hogyan fogom bepótolni a kommunikációs hiányomat, ami kialakult az elmúlt hetekben bennem. Se telefonálni, se emailt írni, se facebook-ozni nincs időm. Egyszerűen semmi. És ez úgy idegesít, hogy ihajj.. Én, aki régen úgy össze voltam nőve a telefonommal, hogy nemhogy egy lépést sem tettem nélküle, de képes voltam tizenhatezres számlát is összetelefonálni, most úgy járok, hogy elfelejtem magammal vinni, visszahangosítani, aztán akkor veszem észre, hogy kerestek, amikor esélyem sincs már visszahívni.
Az emailekkel is hasonló a helyzet. Elolvasom, aztán nyugtázom magamban, hogy erre még válaszolni kell majd este. Aztán este meg jól elfelejtem, és így szépen eltelik pár nap, mire eszembe jut, hogy jajjdeégő, nem is válaszoltam. Akkor meg már azért nem, mert ennyi idő után? Na majd holnap.. és kezdődik elölről.
A facebookról nem is beszélve.. belépek, visszaigazolom az épp aktuális ismerősnek jelölést, átfutom a főoldalon épp jelenlévő dolgokat, és ennyi volt..

De azt azért tisztázzuk, hogy minden híreszteléssel ellentétben nem lettem munkamániás, még akkor sem, ha most is megyek szombaton. Ezzel is úgy vagyok most, mint Torrente abban a bizonyos filmben, azzal az elszólással. Ha meg kell, hát meg kell.. :)

Jövő héten meg valahonnan iderendelem az ebédet. Vagy iderendelek valakit, aki főz-mos-bevásárol-összepakol. És akkor lenne időm minden másra. :) Mert még úgy is, hogy a fiaim tartják a frontot délutánonként, és rendszerint még a mosogatnivaló is itt marad, nekem semmi időm.. mondjuk.. az alvást igazán kihagyhatnám. :) Az egy csomó idő lenne.. Lehet, hogy ez lesz a megoldás?

Ja, és közben eszembe jutott, hogy az is el akartam mesélni, hogy ma este a két nagyobb fiam gondolta, hogy na, letesztelnek, milyen matekos vagyok. Valami angol nyelvű teszt volt, hogy mennyire jól teljesít az ember nyomás alatt. Egyre gyorsabban ment az óra, miközben mindenféle alapműveletet kellett megoldani. Nos, hát büszkén kihúzom magam, mert este tizenegykor is sikerült végigcsinálnom, pedig a végén már hűdegyorsan ment az a bigyó, ami az időt fogyasztotta. De ez legalább azt bizonyítja, hogy van agyam. :) Nem voltam biztos ebben. :D