Szavakból történet II.

Még alig tört csak elő az első napsugár, és még épp csak kezdte előcsalogatni a földbe bújt virágmagokat. Azért érezhető volt már a levegőben, hogy hamarosan itt a tavasz. Az anya a konyhaablakból nézte Arthurt, ahogy fejét magasra tartva sütteti az arcát. Közben elmerengett, hogy lassan tíz éve is már, hogy minden egyes kikelet magával hozza azt a csodálatos rácsodálkozást a természet gyönyörűségeire, amit azelőtt soha. Tíz évvel ezelőtt látta meg először igazán, hogy milyen harsány zöld is tud lenni egy-egy bokor, és milyen gyönyörű is a zöld fű. Szorosan összekapcsolódik azóta mindez a babaillattal, és az érzéssel, amikor először tapasztalta meg, milyen is anyatigrisként küzdeni. Valakiért, aki ma kabát nélkül rohangál akkor is odakint, ha még orkánerejű szél fúj, de már süt a nap.Valakiért, aki a közelgő születésnapjára nagy dolgot kért. Még az eddigieknél is nagyobbat. Mert minden, az elmúlt egy évtizedben teljesíthető volt, bármikor. A vonatos kirándulások, az állatkertbe,a túra a tölgyesbe vagy akár a Burger King-es Whopper-evés. Ámde most.... az anya felsóhajtott, miközben visszaigazította a pepita függönyt, és szórakozott mozdulattal tűzte rá katicás csipeszt.
Arthur, aki nem hallhatott semmit, lévén születése óta süket volt, most mégis arra fordította a fejét. Az anya gondolata egy pillanatra ott maradt a kutyánál. Aki annyi jót hozott az életükbe azzal,hogy megérkezett hozzájuk. Aki, ennek a majdnem egy évtizedes gyereknek a legjobb barátja lett. Aki, még ha nem is hallja soha a hozzá intézett szavakat, minden rezdülést érez, és minden érzelmet figyelemmel kísér. Ő is napok óta olyan elgondolkodó volt. Mint mindenki. Tudta,hogy készül valami...
A gondolat végére az anya már el is indult kifelé, hogy beengedje Arthurt a konyhába. Tudta, hogy fél perc múlva megbánja majd, hiszen a sütemény-illat miatt nem bír majd magával, és olyan könyörgő szemekkel fog esdekelni, csak hogy egyetlen darab hókiflit ehessen, hogy nem lehet majd neki ellenállni. Ráadásul egy süti, nem süti, úgyhogy majd megint azt mondják, teljesen elkényezteti ezt a kutyát.
Délután volt már, amikor minden családtag otthon volt. Vígan majszolták a hókiflit, természetesen mindenki csúsztatott egy-egy falatot az asztal alatt Arthurnak is. Az anya megnézte az oviban készült rajzot, amit a legkisebb fiú készített. Egy igazán gyönyörű szivárványt rajzolt, az egész papírt kitöltötte vele. Rá teljesen jellemző módon elmesélte, hogy azért rajzolt ekkora szivárványt, hogy az embereknek jókedve legyen tőle, amikor látják. Ki is tűzte a hűtő oldalára egy lila hűtőmágnessel, amit valamikor egy csokihoz kaptak ajándékba.
Sütievés után mindenki kezet mosott szappannal, amire természetesen mindenkit külön figyelmeztetni kellett, enélkül a nadrágjukba törölték volna a vaníliás porcukrot, és minden ragadt volna körülöttük, amihez csak nyúlnak. A majdnem egyévtizedes gyerek visszasomfordált a konyhába, hogy megérdeklődje, eldöntötték e már, hogy megkapja e az ajándékát, amit kért. Újra nyomatékosította, hogy ha nem kaphatja meg az álom-ajándékot, akkor inkább nem is kér semmit.
Az anya sosem aludt még ilyen rosszul, mint aznap éjjel. Úgy várta a világosságot, mint még soha. Nyomasztó álmai voltak azokban a pár percekben, amit aludt. Az egyik ilyen álmában egy mókus ücsörgött a konyhában a nutellás üveg mellett, és folyamatosan skandálta, hogy "kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik" Ahogy világosodott, már pattant is ki az ágyból.
Leült a számítógép asztalhoz, lenézett a cetlire, ahol az egyik honlapcím mellett egy pötty jelezte, ez lesz a befutó. Bekapcsolta a gépet, és bepötyögte a címet, hogy újra megnézze... Elvigyorodott, mert századjára is ugyanazt a hibát vétette, és azt írta: makréla. De végül azért sikerült, és újra megnézte a képet... még mielőtt elindult volna kávét melegíteni, így szólt félhangosan: "Hát... isten hozott nálunk, Freddy!"

A történet félig igaz... mert tényleg van itt egy majdnem egy évtizedes gyermek, aki tavasszal született, és akinek valóban ez a két kutya a leglegleg... úgyhogy a ti segítségetekkel ezt most neki ajánlom elő-szülinapi ajándékként. :)
Ha valamelyik szó, amit írtatok, kimaradt, szóljatok. :)