Voltak eleinte a tervek, tervezgetések. Amik úgy néztek ki, még tegnap délután, hogy majd ma először is visszafekszem aludni, amint elvittem kiskirályfit az oviba. Aztán eszek valamit, és körülnézek a neten. Esetleg elindítok egy adag mosást. Aztán majd végre megnézek valami nyálas filmet, fekve a kanapén. És aztán mire idáig eljutok, majd úgyis kezdenek hazaszállingózni a férfiak, és majd akkor ráérek megmozdulni. Szóval, olyan igazi lazulós-semmittevős napot képzeltem.
Ezzel szemben reggel még mielőtt elindultunk volna az oviba, már lehúztam és bepakoltam a mosógépbe az első adag ágyneműt. Aztán amikor hazaértem az oviból, bekapcsoltam a laptopot, elolvastam két hírt, és egy emailt, és már le is járt a mosás, úgyhogy mehettem teregetni. Körülbelül délután kettőig ingajáratban voltam a mosógép, a szárítókötél és Freddy között, közben egyszer belefért egy fél órácska lógás az interneten.
És itt már lassacskán kezdtek hazaszállingózni a férfiak. És beindult az élet. Evés, ivás, vacsora, ez kell, az kell... és azon kaptam magam, hogy este kilenckor fejeztem be az ágynemű visszahúzását.
Na de ebből is látszik, hogy mennyire kellett ez a szabadnap...enélkül most koszos ágyneműben aludnánk, nem ilyen napon szárított, illatosban.
A tervek azért születnek, hogy lehessen min változtatni. :)
VálaszTörlésÉn erről már leszoktam, hogy szépen megtervezzem a napomat. Úgysem úgy lesz soha, ahogy eltervezem!:-)
VálaszTörlés