Patrik-nap

Ma megint egy névnap volt nálunk. Elsőszülöttünk neve napja. Aki majdnem Krisztián lett egyébként, de igen hamar leszavazta a család apraja-nagyja. Annak pedig, ahogy eldőlt, hogy végül mi is lesz... hát, érdekes története van. Volt azon a név-listán egy pár név, ami mindkettőnknek tetszett, de sehogy sem sikerült dűlőre jutnunk, mígnem nemes egyszerűséggel közöltem, hogy ha márciusban azon a héten mozdul meg először, akkor legyen Patrik. Na, hát kitalálhatjátok.... éppenséggel március 13-án, Krisztián napon éreztem először azt a bizonyos mozgolódást... épp Fradi-meccs ment a tévében.
Szóval, így lett ő Patrik. De nagyon jól tette szerintem, hogy épp akkorra időzítette, mert illik hozzá a neve. :) Olyan kis vidám fickó, mint ahogy ez Írország védőszentjéhez illik. Vidám, koboldos, és mégis nagyon komoly.
Ma Burger Kingezéssel ünnepeltünk, és még könyvet kapott (Kövesi Péter: Nem leszek Nemecsek), meg cipőt, farmert, csupa hasznos holmit. Egyébként, nem szereti, ha ennyire a figyelem középpontjában van, ez nem az ő világa. Legjobb lenne neki, ha mondjuk postán kapna mindent, és egyedül bontaná ki, amikor senki sem látja.

Szívemből kívánok boldog névnapot,
kísérjék életed fényesnél fényesebb szerencse csillagok!
Szeresd a percet, örülj a mának,
vágyaid idővel valóra válnak!