A hét gondolata III.

 

Szerintetek milyen lenne a tökéletes világ? 

Ez a kérdés a hét gondolata. Mióta csak megjelent Altairnál, azóta fogalmazgatom magamban, hogy sikerüljön úgy leírni, ahogy érzem. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy olyan lesz, de szombat este van, úgyhogy nem fogalmazgatok tovább fejben.

Egy tökéletes világban tényleg nem lenne szegregáció, mert fel sem merülne az, hogy bárki a vallási, a faji, vagy épp a nemi hovatartozása miatt más, mint a többiek. A tökéletes világban tökéletes egyenlőség lenne.  A tökéletes világban nem lennének országhatárok, az egész világ valóban egy nagy, egységes világ lenne, és mindenki ott lakna, ahol jól érzi magát. Éppen ezért nem is lennének a szó mostani, klasszikus értelmében vett házaink, hanem csak házak lennének, ahol lakunk. Mert amikor épp a világ másik szegletében éreznénk jól magunkat, elég lenne csak tovább állni egy bőrönddel. :) 

Egy tökéletes világban mindenki végelgyengülésben halna meg, és egyetlen gyerek sem ismerné a betegség szót. Az orvosok azért lennének, hogy statisztikákat készítsenek az életünkről. :)

Ebben a tökéletes világban mindenki azt csinálná, amihez kedve van. Lenne, aki éjjel-nappal dolgozna, mert attól érezné jól magát, és lenne, aki egész nap otthon lenne a gyerekeivel, mert ő meg attól. És senki még véletlenül sem akarna megjegyzést tenni arra, ahogy a másik jól érzi magát az életében. 

A tökéletes világban nem látnánk el egymást életmódbeli tanácsokkal, hanem elfogadnánk mindenkit olyannak, amilyen. Úgyis mindenki folyamatosan fejlődik, ezt pontosan tudnánk, és nem akarnánk senkit sehova siettetni. 

A tökéletes világban lenne idő mindig mindenre, még a temérdek költözés ellenére is. A tökéletes világban újra életbe lépnének a személyes találkozások az email- és facebook-kapcsolatok mellett, és újra felfedeznénk, hogy mennyit is ér egy-egy baráti ölelés. 

A tökéletes világban soha nem fordulhatna elő az, hogy az ország közjogi méltóságát csaláson kapják, mert soha, senkinek sem fordulna meg a fejében csalással előrébb jutni. 

A tökéletes világ szeretet motivált lenne. Lennének mosoly-napok, amikor elég lenne egy mosollyal fizetni bárhol. Lenne ölelés-nap, amikor egy öleléssel megváltanánk minden aznapra tervezett intézni valónkat. Lenne puszi-nap, amikor egy-egy puszival köszönnél mindenkinek, akivel csak találkozol. (és természetesen nem zavarna, akárki is jön szembe, mert ugye nem is merülne fel ilyesmi) Lenne meglepetés-nap is, amikor mindig valaki másnak a titkos vágyát teljesítenéd, mindegy, mekkora és milyen is ez a vágy. Lenne beszélgetés-nap, amikor azzal telne a munkaidő, hogy mindenki meghallgatja a másik összes mondanivalóját. 

Szóval, a tökéletes világ unalomig tökéletes lenne a maga összes jóságával. :) És én is látom, igazán nyálasra sikeredett.. 

De! A tökéletes világ mindannyiunknak épp itt van, amiben élünk, hiszen valami oka van annak, hogy itt vagyunk. Nem sokan váltjuk meg a világot, de nem is ezért jöttünk szerintem. A lényeg, hogy mi is nyomot hagyunk itt. :) Ki így, ki úgy. :) Mindenki a maga tökéletlen tökéletességében. :)