A hét gondolata II.

Majd amikor a sokadik ilyen "gondolatos" szombat lesz, akkor már mondhatom azt, hogy "ahogy szoktam", most is arról írok, amit bloggertársam kitalált nekünk, vállalkozó kedvűeknek a hét közepén.
Most még csak másodszor írom, úgyhogy még nem hagyomány, de minden hagyomány úgy teremtődik, hogy egyszer elkezdik.
A hét témája a Hobbi. :) (nem lövöm el azt a poént, hogy hobbitok..) Először azt gondoltam, hogy na, basszus, ezt én kihagyom. Mert mégis mit írhatnék, mi az én hobbim? Tulajdonképpen semmi. :) Na de vagyok olyan elvetemült, hogy megnéztem a gugliban, mi is tulajdonképpen a hobbi. Végül Google barátnője, Wiki volt az, aki elmondta: "A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve."
Hát passzióim akadtak már szép számmal. Azt nem mondanám, hogy nagyon kitartó vagyok, vagy épp szuper tehetséges, mert egyik sem igaz.
A kézművesség nem az én világom, soha nem is volt az, és ugyan nem mondom, hogy soha, de szinte biztos, hogy már nem is lesz. Egyetlen formája az, amit nagyon szerettem régen, az a tortasütés, díszítés. Órákig képes voltam pepecselni a marcipán, vagy épp pillecukor díszítésekkel, hihetetlen micsoda türelmem volt hozzá. Aztán, amikor elkezdtem dolgozni, ez valahogy megszűnt. Időhiányban már egyáltalán nem ugyanaz, mint amikor akár két napot is rá tud szánni az ember. Így most van olyan, hogy inkább nem sütök semmit. Pedig mondhatjuk, hogy a tortasütés a hobbim volt.
Mostanra egyetlen hobbim maradt, pedig pihenést, kikapcsolódást szolágló tevékenységeim azért vannak. :) Mindig nagyon szerettem olvasni, és zenét hallgatni, most is így van ez. Ha valahova le kéne írnom, csak három szóban, hogy mi a hobbim, akkor az lenne ott, hogy írás, olvasás, zenehallgatás.
De mégis, a legfőbb hobbim az írás. A blogírás. A legkomolyabb kikapcsolódást jelen pillanatban ez jelenti, még akkor is, ha néha átcsap egyfajta kötelességbe, de ez nagyon-nagyon ritkán fordult elő még csak.
Ha tehetném, sokakat meggyőznék róla, hogy kezdjen el írni, mert az írásnak még a kibeszélésnél is nagyobb ereje van. Nem hiszem,hogy ehhez bármi tehetség szükségeltetik, az ember csak leül, és ahogy hallja a saját gondolatait a fejében, úgy írja le őket. Az, hogy más emberek olvassák, és esetleg hozzá is szólnak, az már csak hab a tortán. Mert a hozzászólásokból már komoly kapcsolatok születnek, így aztán mondhatjuk, hogy a blogírás egyfajta kommunikációs tréning is. Nehezített pályán, mert az írott szöveg nehezebben kommunikálható, mint a kimondott szó. Mert itt nem halljuk egymás hangsúlyait, nem látjuk az esetleges grimaszokat. Mégis.. a lehető legjobb döntés volt akkor, azon a decemberi napon, hogy nekiültem.
Szóval, nekem ez a nem túl látványos dolog a hobbim. :)