Az van, hogy ma meg akartam írni a szavas történetet... már két napja kigyűjtöttem a szavakat magamnak, és cipelem magammal mindenhová, azzal a határozott céllal, hogy ahányszor csak ránézek, alakuljon bennem valami.. Erre ma sikeresen elhagytam a cetlit. És a cetlivel együtt az inspirációm is elszállt. Na de ami késik, bizonyára nem fog elmúlni, és előbb, vagy utóbb megírom.
Így aztán most ehelyett valami másról fogok írni. Mondjuk elmesélem, milyen levelet kaptunk ma Patrik magyar tanárától.
"Kedves Szülők!
Gyermekük szerepel iskolán március 15-i műsorában. Már eddig is sokat dolgoztunk, de még további feladatok várnak ránk. Március 12-én és 13-án főpróba lesz 14 órától kb. 16 óráig. Az ünnepélyre 14-én kerül sor a Prohászka úti épületben 9:15 órakor az alsósoknak, és 10:45 órakor a felsősöknek. Mivel gyermekük szerepel a városi műsorban is, ezért a nap további részét pihenéssel, ill. gyakorlással töltjük. 14 órától a városi műsor helyszínén, ill. a művelődési házban próbálunk. Kérem,hogy egész napra elegendő étel-ital legyen a gyerekeknél. Az ezt követő 4 napra jó pihenést kívánok! B.G-né felkészítő tanár"
Úgyhogy vettem az adást... a jövő héten a gyerekem minden nap élő halottként fog hazajönni a suliból, és tuti biztos, hogy négy után még majd neki kell állni leckét írni, tanulni. Nem lepne meg, ha minimum két dolgozat is kinézne ezen időszak alatt. Azt hiszem, mire túl lesz rajta, a büszkeség mellett egy életre elmegy a kedve majd a szerepléstől. Ugyanis hetek óta heti kétszer megy a nulladik órában próbálni, és naná, hogy ezek úgy jönnek ki, hogy a hetedik órában még matek szakkör is van. Komoly műszaknak számít reggel héttől délután háromig ott lenni, figyelni, tanulni, helyt állni. Emiatt most visszafogom magam, és nem szólok rá unos-untalan azokért a felcsattanós kiakadásokért, amiket az öccsei kapnak újabban. És a héten még csak egyszer nem sikerült türtőztetnem magam, és beígérni egy "úgy pofán váglak, hogy leesik a fejed, ha még egyet szólsz" típusút. Pedig újabban ez is jó sokszor elhangzik, vagy ezek szinonimái. Mert ez a majdnem 13 éves,aki ugyan még mindig szorgalmas, becsületes, segítőkész, és tanul is rendesen, úgy tűnik, kamaszodik tízezerrel, mert visszabeszél, pofákat vág, morog, csapkod, kiabál, és magába zárkózik. Azt nem tudnám megmondani, melyik idegesít a legjobban. Mondjuk mikor mi..A helyzetet bonyolítja, hogy Erik mindenben követi, így ebben is...azt hiszem, ő idejekorán elkezd majd kamaszodni direkt, csak nehogy lemaradjon...Roland pedig ezekben a helyzetekben visszavedlik kisbabává, aki toporzékol, ordít, verekedik, csak hogy valahogy tudjon érvényesülni.
Mondjuk van egy higgasztó aduászom. Illetve kettő. Mert ha nagyon elfajul a helyzet,valamelyik kutya elég ahhoz, hogy egy csapásra újra normális gyerekek legyenek. Arthur azért, mert minden helyzetben simogatásra vágyik, és elég kitartó is ahhoz, hogy akkor is megkapja, ha épp eleinte nem figyelnek rá. Jó módszere van amúgy.. először csak ül, kitartóan néz, néha horkant egyet. Aztán ha ez nem jön össze, akkor szépen ráteszi a fejét a kiszemelt simogatóember combjára,és vár. Kettő másodperc múlva automatikusan és reflexszerűen elindul a kéz,és simogat. Ennek pedig azonnali higgadás az eredménye. Freddy pedig azért,mert nagyon játékos, így minden helyzetben eléri, hogy valamilyen játékot keressenek neki, majd amikor elfárad, akkor pedig, mint egy kisbaba, bújik, szuszog. :)
Nem utolsósorban ilyenkor mi is szusszanhatunk egyet a következő menetig. :) Néha visszasírom a babakorukat. :)
Hááát.... szép kilátások!!!!
VálaszTörlésMikor azt írtad, hogy nem tudod melyik idegesít jobban, nekem az ugrott be, hogy engem az szokott, amikor Milán is elkezdi utánozni Máté puffogását. Aztán nálad is ez lett a végkifejlet.
Azért drukkolok, hogy ez a kamaszodás egyelőre csak a nagy terhelésnek legyen köszönhető, és 1 hét múlva elmúljon!