Két kutya?

Sokan még nem tudják, hogy már két kutyánk van, lévén Freddy még nem jár az utcán. Amikor mégis kiderül, akkor majdnem olyan szörnyülködve néznek, mint amikor kiderült, hogy érkezik a harmadik gyerek. Általánosságban az a legfőbb kérdése mindenkinek,hogy "Hogy bírtok két kutyával?" Hát, köszönöm jól.
Arthur továbbra is az a végtelenül szeretetreméltó kutya, aki volt, semmi változás nincs a viselkedésében amiatt, hogy megérkezett Freddy. Az első napok dominancia harcai után, úgy tűnik, lehiggadt. Még nyilván nem harcolták le, hogy ki is lesz majd a "kan" a háznál, ez majd valamikor Freddy ivarérett korában következik be talán. Arthur mostanság úgy viselkedik, mint egy rendes nagytesó, aki hagyja, hogy a kisöccse kakaskodjon vele, majd inkább tovább áll, és jön, néz, és sugárzik a tekintetéből, hogy "látod, most sem bántottam, pedig a lebernyegemet cincálta" Természetesen agyon van dicsérve érte, amiért roppant hálás. De képesek megosztozni a kaján,és a vizen is, gond nélkül félreáll a nagy a kicsinek, a kicsi pedig a nagynak.
A kisöccs pedig? Nos, maradjunk annyiban, hogy mint egy kisbaba... Egész napos elfoglaltság, és tényleg a babagondozáshoz hasonlít a legjobban. Pelenkázás helyett kivisszük az udvarra, és nagyon jó ütemben haladunk. Evéssel gond nincs, nagyon szereti a pocakját. Oltást is kapott a héten, ami után pont olyan aluszékony volt, mint embertársai. :) Játszani nagyon szeret, rágcsál.. de szerencsére se székláb, se asztalláb, se cipő nem bánja..elfogadta a rágókákat, és előszeretettel rágcsálja.Ha elfárad, akkor még mindig keres magának egy épp alkalmas valakit arra, hogy ölbe vegye, mert úgy a legjobb. Álmában szopizza a nyelvét, irtó helyes ilyenkor.
Ami a leginkább megviselt mindannyiunkat, az az éjszakázás volt. Illetve a fiúkat nem, mert ők akkor is aludtak gond nélkül, de mi már kissé elszoktunk tőle. Az első hét volt gáz ebből a szempontból, amikor kb. kétóránként ébredt sírva. Aztán egyszer csak végigaludta... és ezt úgy nagyjából tartja is most már.
Hatalmas kötöttség egy ilyen kicsi kutya, mert tényleg a nap minden percében figyelni kell rá, főleg, hogy még nem is lehet kint tartósan (még nincs meg minden oltása). Nem mostanában lesz, amikor egész napra ki tudunk ruccanni valahová, hacsak nem szerzünk neki arra az időre egy kutyaszittert.

De egyébként el tudnám  képzelni magunknak itthoni munkaként mondjuk egy kutya-kennelt. Sok okból... a kutyák biztosan nem vernének át, nem aláznának meg...itthon is lehetnék, kötetlen munkaidőben, ami ugyan 24 órás szolgálatot jelentene,de mégis..
De ezt majd egyszer, amikor lesz ehhez egy kicsit több helyünk, meg egy kis befektetni való pénzünk, meg ilyenek...
Addig pedig élvezem a királynőséget négy kétlábú férfi és két négylábú férfi között. Valljuk be, nem mindenkinek adatik ez meg. :)