Súly(os)

Már egy ideje tervezgetem, hogy megint írok erről a súly-témáról. De most nem azt szeretném elsősorban kiemelni, hogy Balázs mennyire jól néz ki, és mennyire tök jó, hogy azóta is tartja a súlyát, mióta véget ért a 90 napos. Azt sem fogom taglalni, hogy hány embernek adott komoly "löketet" az ő kitartása és persze az a mínusz húsz kiló.
Azt azért elmesélem, hogy a súlytartás hogy működik (nálunk). Reggelire továbbra is gyümölcsöt eszik. Már rég nem lenne kötelező, de egyszerűen megszerette. Ebédre általában valami update kaját, ami az esetek túlnyomó többségében hús és saláta, vagy párolt zöldség. (ez pedig itt a reklám helye: Norbiék (vagyis inkább a Teletál) amerikai káposztasalátája valami frenetikusan finom. Vacsorára felvágott, zöldségek, és sajt. Amit nem eszik továbbra sem, az a cukor (xylittel édesít, egyre kisebb mennyiségben) és a szénhidrát. Ilyenformán kiiktatta az étrendjéből a létező összes bolti gyümölcsjoghurtot (helyette natúr joghurtot eszik gyümölccsel),a tésztát, a kenyeret, és az összes nasit. Elmondása szerint egy csepp hiányérzete sincs, sosem tört még rá "zabálhatnék", és gond nélkül ellenáll bármilyen sütinek. Najó, azért én időről időre meglepem valamilyen Norbi-lisztből (sokan szidják, de amúgy tényleg jó) készült sütivel.
Ezzel szemben pedig én, és voltaképp ez volt az igazi ok, amiért úgy gondoltam, most már csak leírom, gyakorlatilag simán szénhidrát-függőnek minősülök, és láss csodát, a súlyom szinte dekára ugyanannyi mindig. Pedig vannak napok, amikor péksüteményen, sült krumplin és csokin élek. Ami ugye se nem egészséges, se nem diétás. Ha nagyon lusta vagyok, egy egész hétig is elvagyok úgy, hogy reggelire eszem két péksütit, valamikor kettő-három körül egy adag sült krumplit valamivel, aztán vacsorára pedig zsemlét (graham) szalámival. Sonkát nem eszem, képtelen vagyok rá.. Szóval.. amire ki akarok lyukadni,ha igaz az a sokféle elmélet, akkor nekem mostanra minimum egysúlyban kéne lennem a férjemmel, mert igazi hízós életet élek. Ezzel szemben tényleg nem hízok soha egy grammot sem. Nem mozgok, csak annyit, amennyi a munkába gyaloglással jár. (meg haza is)
Az elméletem szerint  mindenki be van rendezkedve valamire, mármint hogy a szervezetünk nem egyformán kezeli, hasznosítja a különböző élelmiszertípusokat. Ezért lehet az is, hogy amíg valaki az egyik módszerrel pikk-pakk lefogy, míg egy másikkal semmire nem megy, mert azok a fránya kilók se le, se fel nem mozdulnak.
Ilyeténképp (micsoda hülye szó, nem?) tehát minden fogyókúrás szakértőnek igaza van a saját módszerét illetően, és végső soron mégsincs igaza senkinek. :) Hát ezzel sem találtam fel a spanyol viaszt, de azért érdekes, nem?