Dicsekvős

Ritkán teszek ilyet, mint amit most fogok. De ezt egyszerűen muszáj világgá kürtölnöm. De előbb elmesélem az egészet, szép, sorjában.
Az elmúlt hetekben egyre többször szembesültem azzal, hogy az utolsó gyerekem utolsó ovis éve mindjárt elröppen. Bevallom, egyik szemem sír, a másik nevet. Sírok, mert minden jel szerint soha többé nem lesz ilyen kicsi gyerekem, de nevetek, mert ez az ovi már nem az, amelyiket úgy szerettük. Az, hogy ebből Roland vajmi keveset vesz észre, csak, és kizárólag az óvó néniknek köszönhető. De ez így van rendjén, a nagy, kétszáz gyereket befogadó oviban neki az a mikrovilág a fontos, ahol őt nagyon szeretik. De azért napról napra belesajdul egy kicsit a szívem, amikor arra gondolok, hogy nemsokára majd iskolatáskával a hátán megy..
Ma összevont szülői értekezlet volt a nagycsoportos gyerekek szüleinek. Ott volt két iskola igazgatója, (az egyházi iskolából nem jöttek) akik a maguk módján "adták el" nekünk, szülőknek az iskolát. Elhangzott egy rakás száraz, sablonos statisztikai adat, meg a többi ilyenkor szokásos sallang (senkit nem untatnék a részletekkel), nagyjából mindent tudok. Többet is, mint ami elhangzott. :) Hiszen két gyerekem is idejár.
Aztán még külön volt a csoportban is egy rövid szülői értekezlet (Balázs hosszúnak mondaná, lévén két órán keresztül voltam ott összesen), ahol az óvó néniktől megtudtuk az iskolaérettség feltételeit, meg pár hasznos információt időpontokkal. És aztán előkerült egy pár papír. Az oviban végeznek egy ú.n. DI-FER tesztet, minden nagycsoportos gyerekkel elvégzik. A feladatokat pontosan nem tudom, milyenek, bevallom, sosem láttam még ilyen lapot. Több részterületet "vizsgál", mindet pontozza,és a végén van egy összpontszám, és egy százalékos eredmény. A részterületek pedig azt hiszem, szociális képességek , számolási képességek, és a harmadik, ami A-Z-ig fedőnév alatt futott a papíron, nem tudom micsoda (Babi,ha olvasod, elárulod majd?)  Szóval, szeptember vége felé elvégezték ezt a gyerekekkel (ami fontos.. NEM a saját óvó nénije, és ez szándékos). Mostanra megkaptuk az eredményeket.
Nos, kicsit szégyellem is magam, de nekem tátva maradt a szám. Roland fiam toronymagasan a legeslegjobb teljesítményt nyújtotta. Tökéletesen egyedülállóként 97%-ot teljesített, ami az optimum szint. Minden részterületen csúcsokat döntögetett. A számolási készsége a legkiemelkedőbb.
Szóval, úgy jártam, ahogy még nem. Mert tudtam én, hogy okos, csak azzal a kis kajlasággal olyan jól leplezi néha, hogy már-már megfeledkeztem róla. De most híztam két kilót. :)
És innentől kezdve azért azon igazán nem fogok aggódni, hogy vajon megállja e majd a helyét az iskolában, mert ez nem is kérdés a továbbiakban. (nem mintha akkor nem lennék ám büszke rá, ha nehezen állna helyt)
Nincs más hátra... mint figyelni, ahogy az ovis Rolcsikából iskolás Roland lesz. :) Izgalmas kaland lesz, az már biztos.
Az előző két gyerekemnél is elvégezték már ezt a tesztet. Az eredményeket akkor nem láttam, de emlékszem, Patrikról beszéltek ilyen "szuperlatívuszokban". Erikről meg tényleg semmit nem tudtam ezügyben soha. (de amiket én tudok Erikről, azt mások úgysem tudják meg)