Tegnap este a teraszon megcsípett egy darázs. Jó agresszív volt, mindenáron meg akart többször is támadni, de csak két helyen tudott elbànni velem (a két mutató ujjamat csípte meg), mielőtt sikerült bemenekülni a lakásba.
Balázs akkor már aludt, de reggel azzal kezdtem, hogy elpanaszoltam neki a történteket, és mondtam, hogy délután venni kell darázscsapdát, mert hát nekem aztán nagyon fáj az ujjam, meg jól fel is dagadt, meg hát egyáltalán...
Délután hazajöttünk, ebédeltünk, és hát naná, hogy máris felfedeztem a darazsakat. Balázs pedig nagyjából fél óra alatt meg is oldotta a problémát, megtalálta a lyukat, ahová készültek befészkelni. Hozta a létrát, a szilikont, és volt lyuk, nincs lyuk, máris nincs itt semmi keresnivalójuk.
Ahogy néztem, eszembe is jutott, hogy amúgy ez így pont ennyi...nincs szükség nagy szavakra, az ilyen gesztusokból pontosan tudja az ember, hogy szereti a másik.
Itt pedig egy, a szóbeli érettségiről hazaérkezett legfiatalabb. Aki a kép készültekor meg is kérdezte "megyek a blogra?"
Nem tudjuk milyen lett, de mindegy is. Túl van rajta.
Nagyon jól néz ki ez a frissenérettségizett Fiatalember :-)
VálaszTörlés