Valamikor egyszer, nagyon régen már olvastam. Az érdekes az, hogy nem arra emlékeztem, hogy mi minden történik a könyvben, hanem arra, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem.
Három idősíkon játszódik a történet, ugyanazon a helyszínen. A kert a legfontosabb, a kapocs mindenki között. Én egyébként a magam részéről nem vagyok valami nagy kertész, de olvasás közben párszor rám tört a vágy, hogy legyen egy szép kis kertrészem..Na persze teljesen akalmatlan vagyok az ilyesmire, tudom én, de nagy csodálattal tudnám bámulni, ha lenne.
A könyv nem egy pörgős történet, nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény. Ha nem írna az írónő olyan szépen, és nem lenne minden olyan részletgazdag leírással ismertetve, még azt is megkockáztatnám, hogy unalmas könyv nagyjából a feléig. Ott kezd izgalmasabbá válni, titkokra derül.fény.
Nekem most épp a legjobbkor akadt a kezembe, a jelenlegi zaklatott lelkemmek, és leszresszelt agyamnak tökéletes kikapcsolódást nyújtott esténként.
Ha valami ilyesmire van szükséged valamikor, olvasd el te is. Nem életed könyve lesz, de a lelkedre balzsamként hat majd.
Jaj ezt már egy korábbi kolléganőm is olvasta, neki is tetszett, pont a hangulata miatt.
VálaszTörlésÉn imádtam. Csodálatos, varázslatos, szuper regény, és végig teljesen olyan érzésem volt, hogy ez abszolút Kate Morton, maximum álnéven.
VálaszTörlésAzóta 3 másik könyv is megjelent már az írónőtől,akit érdekelne.
Most már akkor tényleg muszáj lesz elolvasnom :-)
Törlés