Ma olyan hétfő volt, amikor itthonról dolgoztam. A főnökök nem az a nagy home office rajongó, de amikor szóltam neki, hogy ezt a napot meg kéne oldani így, mert anyukámék orvoshoz mennek, a papa meg nem maradhat egyedül, nem volt kifogása. Természetesen nem mondott kapásból igent, de ismerem annyira, hogy tudtam, ott helyben eldöntötte, csak kicsit még úgy tesz, mintha nem így lenne. Mások szerint velem úgyis másképp bánik, mert én vagyok a titkos kedvence, de azért ennyire nem vagyok gyerekes, hogy az ilyen véleményeket komolyan vegyem.
Lényeg a lényeg, hogy ma itthon maradtam dolgozni, közben figyeltem a papára, megmelegítettem neki az ebédet, csináltam neki kávét. Megbeszéltük, hogy tegnap ő is elment szavazni, de félúton le kellett ülnie, ami "elég röhej" szerinte. Szerintem meg menő 89 évesen a saját lábán menni szavazni, de leintett, hogy dehogy menő, tiszta rozoga már.
Kicsit necces volt munka közben főzni is, pedig nem valami bonyolult ebédet találtam ki, de végül az is meglett.
Nem volt ez így rossz, de szokni kellene, az biztos. Nehezemre nem esne.
Hátha máskor is lesz ilyenre lehetőséged. Sokszor jól tud jönni egy-egy nap homeoffice. Nálunk Feri a homeofficos, ő van itthon ha jön a kéményseprő, vagy ha a gyerekeknek kell intézni vmit.
VálaszTörlésBalázsnak is van havi két alkalom már rendszeresen.
TörlésHa nagyon indokolt lesz, akkor szerintem is lesz rá lehetőség máskor is.