Ma reggel 5:20-kor arra ébredtem, hogy Balázs valakivel beszél telefonon, közben már öltözik, és hallom, hogy mondja, hogy mindjárt megyek. Az nagyon szokatlan tőlem, hogy ilyen korai időpontban ilyen éber legyek, de már ültem is fel én is az ágyban. A kollégái hívták, hogy a reggeles műszakvezető nem érkezett meg, és telefonon sem érik el. Még nagyon arra sem volt idő, hogy egymást megnyugtassuk, biztos nincs baj, mert már közben újra telefonált, és a gyakorlati instrukciókat mondta addig is, amíg beér. Abban nincs pardon, hogy a műszaknak hatkor el kell kezdeni dolgozni, a hatékony munkavégzéshez pedig kell megfelelő előkészítő munka. Mondjuk ennyi év után már úgy van, hogy tényleg, ha álmából felkeltik az embert, akkor is gond nélkül lebonyolítja, de azért az ilyen ébresztő mindig az egész napra rányomja a bélyegét.
A kollégával szerencsére tényleg nem történt baj, csak azt hitte, hogy délutános.
Az egész nap ilyen furcsa, feldúlt és nyomasztó hangulatban telt. Azt láttam és érzékeltem Balázson, hogy van valami más is a reggeli eseményeken kívül, de nem akart beszélni róla.
Én elfáradtam agyilag is, kicsit testileg is. Egy újabb 47 napos ciklus ért véget. Nem számítottam rá, hogy ez most így lesz, magamban azt vártam, hogy akkor ha már idáig jutottunk megint, akkor jön egy pár hónapos szünet is akár. De mostanra egyébként megbarátkoztam már a végleges búcsú gondolatával is. De ez azért nem lesz ilyen egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése