Dinnye

Ha nyár, akkor fagyi, főtt kukorica és dinnye...kinek mi, vagy akár mindegyik (vagy épp egyik sem). Én dinnyét nem nagyon eszem, mert fura módon fáj tőle a gyomrom, de rajtam kívül mindenki szereti itthon, így lehetőség szerint mindig van itthon. 

Egyesek szerint borzasztóan elkényeztetem a fiúkat azzal, hogy nálunk a dinnye felkockázva van a hűtőben. Annak, hogy ez így alakult, vannak praktikus okai is, és vannak olyan okai, amit gyerekkori "traumák" hoztak magukkal. 

Gyerekkoromban akkor lehetett nálunk dinnyét enni, ha valaki vágott belőle nekünk. Pedig rendszeresen nekünk kellett érte elmenni előbb Dezső bácsiékhoz a zöldségesbe efy utcával följebb, később, amikor ők már bezártak, a kisboltok valamelyikébe (akkoriban három is volt a környéken). Az külön trauma volt mindig ilyenkor, hogy meg kellett kóstolni ott helyben, és rögtön eldönteni, hogy jó lesz e. Gyerekként ez borzasztó volt. Ráadásul egyszer mire hazacipeltük az unokahúgommal felváltva, a kapu előtt ejtettük le. Na de az evés az ügy volt, hogy a mama vágott egy-egy szeletet, és azt lehetett enni. Egy nap egyszer, szigorúan uzsonna időben. Minden egyéb esetben hét lakat alatt volt a hűtőben egy folpack-kal letakarva. 

Amúgy is mindennel így volt, hogy akkor ehettünk, ha kaptunk, de az a dinnye esetében teljesen kizárt volt, hogy késsel vágjunk magunknak, mert azt mi nem tudjuk megoldani. 

Azt már egészen korán el is döntöttem emiatt, hogy ha nekem gyerekem lesz, akkor ehet, amikor ő szeretné, nem akkor, amikor én úgy döntök, hogy kaphatnak. (És ehhez tartottam is magam) 

Az pedig, hogy felkockázva, dobozokban kerül a hűtőbe.. hát, egyrészt azért, mert így sokkal gusztusosabb. Másrészt csak egyszer kell vele dinnyénként egy kis időt eltölteni, utána a héját kidobni, a konyhaszekrényt letakarítani, és kész. 

Régen egy műanyag fedeles tálban volt, mostanra a műanyag tároló edényeket már lecseréltem üvegre. A mai dinnye a három legnagyobb ilyen edénybe fért bele. Természetesen felkockázva. 

Ahogy elraktam az edényeket, már meg is jelent Erik, és megkérdezte felcsillanó szemmel, hogy felvágtad a dinnyét? 

Szóval.. lehet, hogy elkényeztetem őket, de mivel szeretem őket, így nekem ez természetes, hogy így csinálom. Ha majd a menyeim haragszanak rám ezért, felkockázva viszek nekik, ne kelljen vele bajlódni.