Sejthettem volna, hogy egy pocsék éjszaka után nem nagyon lehet jó napot várni. Éjszaka nagyjából két óránként fent voltam húsz percet. Azt a hisz percet azzal töltöttem, hogy kimentem a fagyasztóból kivenni a jégzselét, majd egy negyed órán keresztül jegeltem a fájó -viszkető ujjamat, aztán visszatettem a fagyasztóba. Nem ez volt életem legjobb éjszakája, de végül is volt már ennél rosszabb is.
Aztán gyalogoltam felfelé négy emeletet, amikor dolgozni mentem, mert elromlott a lift. Ez sem dobott fel kora reggel.
A munkanap felejthető volt, főleg, mert egyre többször jut eszembe, hogy jó sok olyan kollégám van, akivel amúgy nem is akartam volna megismerkedni sem, nemhogy vele egy légtérben tölteni a nap nagy részét.
Azért jutott jó is, mert ma fodrásznál is voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése