sikerült ez a nap, ahogy én azt még tegnap este nagyon optimistán gondoltam. Eleve pocsék éjszakám volt, mert vagy a nyakam fájt nagyon, és nem tudtam hova és hogyan is tegyem le a párnán, vagy pedig ha végre elhelyezkedtem, akkor pedig le kellett jönnöm wc-re.
Még a délelőtt eltelt egy szempillantás alatt, mert kellett főzni, vásárolni, és időben kész kellett lenni mindennel, hogy Balázs is enni tudjon, mielőtt elmegy. Aztán ebéd után másfél órán keresztül pakoltam, mosogattam, sikáltam a sütőt. Majd elmentem vásárolni. Még optimistán indultam, gondoltam, most ráérek, megnézem én azért, hátha kapok még magamnak valami halászgatyát, de persze nem. Nem is ez érintett olyan nagyon rosszul, hanem hogy csokis-narancsos jégkrémet sem tudtam venni, pedig azt jobban akartam volna, mint a gatyát.
Mire hazaértem, a nyakam újra nagyon fájt. Nagyon-nagyon. Semmi másra nem is voltam alkalmas, mint feküdni. És persze utáltam magam érte, hogy itt fekszem, mikor végre lenne időm egy csomó mindenre.
De arra jó volt a fájdalom, hogy végre kértem időpontot masszíroztatni. Jövő hét kedd, délután öt óra. Remélem sokkal jobb lesz utána.
Addig pedig abban reménykedem, hogy a hétvége további része ennél jobban fog majd alakulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése