Megszöktünk

Úgy adódott, hogy ma mi ketten kereken délben megszöktünk. Mindenhonnan. Kicsekkoltunk a munkából (jó, innen azért engedéllyel, mert szabálytisztelőek vagyunk még szökésben is), és útnak indultunk. Ugyan hazaugrottunk létszámellenőrzésre, meg lengébb ruhába öltözésre, de gyorsan tovább is álltunk, mielőtt valamelyik gyerekünk meggondolná magát, és mégis velünk akarna jönni.
Határozott céllal mentünk, egy autóvillamossági szakihoz, aki éppen ma ért rá beszerelni a nemrégiben beszerzett DRL-t (leánykori nevén nappali menetfény) az autónkba. Már útközben is jó volt csak ketten lenni, pedig nem beszéltünk túl sokat, mert ketten kétfelé szenvedtünk. A fáradtságtól mindketten egyrészt, másrészt én a válltájéki izomfájdalmaimtól, ő meg az éppen tomboló allergiától. Az autót otthagytuk a szerelőnél, mi pedig arra a röpke órácskára, amit várakozással kellett töltenünk, sétálni indultunk. Nem volt épp a legkellemesebb a hihetetlen kánikulában, meg a magas páratartalomban, mégis olyan nagyon jó volt. Mert csak ketten sétálni még a nyaralásunk alatt sem adatott meg, mindig jött velünk valaki. :) Ami persze így van jól, csak hát mégis...
Kellemesen elfáradtunk, ittunk egy kávét, leizzadtunk egy párszor, aztán visszamentünk az autónkért (nagyon jó lett), és hazajöttünk.
Holnap pedig majd erre az időre fogunk gondolni amikor épp csak látjuk egymást, mert ő reggeles lesz, én meg délutános. De péntek hajnalban újra együtt megyünk majd dolgozni. :)