Bahh

Néha úgy besokallok az érzelmektől, és az energiák harcától körülöttem, hogy azt veszem észre, hogy kész, védekezésül leblokkoltam, és fogalmam sincs az elmúlt két percről. Nem tudom épp mit mondtak akkor, és hogy ki mit csinált, és nem is érdekel. Szünet van akkor, lélegzethez jutás. Lehet, hogy többször kéne.
Mert míg itt magamban boncolgatom ennek a hülye nyakfájós-hátfájós-zsibbadás akárminek az okait, addig eljutottam ilyen mélységekig is. Mert simán lehet, hogy csak jelez a szervezetem (sokadszor), hogy valamit nem jól csinálok. Valamiből túlvállaltam magam. Arra nem volt időm, hogy utánaolvassak, hogy a nyak mit is jelképez, de sejtéseim vannak azért.
És még ha a sejtéseim nem is elegendőek, tudásom meg nincs hozzá, akkor is úgy van, hogy az utóbbi időben (a nyaralást nem számítjuk ebbe bele, mert az amúgy is mindentől külön kezelendő időszak) hagytam, hogy mindenki használja az én energiáimat is. Hagytam, hogy akármikor rám öntsék a bánatukat, döntöttem helyettük, hagytam, hogy nekem dühöngjenek, vagy épp rajtam töltsék ki a bajaikat. És közben én visszafelé inkább megnémultam.
Persze, amúgy az egomnak jót tett ez, mert szereti, ha dédelgetik, és emiatt ő lehet az uralkodó. Szereti ezt a pozíciót, mert azt tesz velem, amit csak akar. Ismer, mint a rosszpénzt, és tudja, mi az, amivel megoldhat minden helyzetet.
Tudom, hogy nem könnyű utolsó negyedév vár rám, és tudatosan próbálok készülni arra, hogy ne hagyjam ezt így tovább. Megoldom úgyis. Csak még most nem olyan egyszerű. :)